Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

98 Salami n Pál lyekre az egyenlet kiértékelését elvégeznénk és az egységes vízgyűjtő terület alapján el is végezhetnők: 1. a november 15-től a következő év november 15-ig és 2. a november 15-től április 15-ig terjedő időszakok. Az első kiértékelés az egymásra következő évek vízkészletváltozásának, vagyis a tározó terek felszabadulásának vagy csökkenésének megállapítása, a tározógazdálkodás szempontjából fontos. A második kiértékelés a belvíz keletkezésének megállapítása szempontjából bir jelentőséggel. Ugyanis november 15-e jelenti általában az összes tározó terek legnagyobb mértékű kiürülését: 1. a talajvíz legmélyebb pontján van, 2. a talaj holtvíz tartalmáig telített csak, 3. felszíni vizek nincsenek, 4. nyilt vízfolyásokban és tavakban a vízszint alacsony. Április 15-e jelenti azt az időpontot, amikor a tároló tereknek nagyrészt már telítve kell lenniök és káros jellegű (termelést-akadályozó) tárolt vizeknek nem szabad lenniök. A belvíz keletkezése ezen időszakon belül történik s így a teljes évekre kiértékelt egyenlet figyelembe vétele mellett, megállapíthatók az öt hónapos egyenlet segítségével az okok és ezek tanulmányozásán keresztül a javítási módok. Ezzel a belvízkérdés megoldásánál szükséges elemek ismertetését befejeztük. Ismerjük a rendezés alapelvét és a vízgazdálkodási egyenlet segítségével megoldjuk a belvízrendezés kérdését. A műszaki megoldás részleteiben. A következő tárgyalásunkban röviden összefoglaljuk a belvízkárok keletkezésének okait, kiépítjük a belvízlevezető rendszereket és ismertetjük a javító eszközöket: 1. Belvizek keletkezése. (9. ábra.) A csapadék és hozzáfolyás szélsőségesen nagy, az elfolyás és párolgás kis értékei s a víz készletének káros növekedése okozzák a belvízkárokat. A csapadékjellegü érkező vizek jó vízgazdálkodási talajokon még szélsőséges csapadékviszonyoknál és Iefolyási lehetőségek hiányában sem okoznak belvízkárokat. A vízgazdálkodási egyenletünket tehát igen egyszerű alakban írhatjuk: C

1 — dT ahol a párolgást elhanyagoltuk, mert a vizsgált téli időszakban az elenyészően kicsi.