Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

94 Salami n Pál Pj kiszámítása Bigelow összefüggése alapján könnyen történik, ha rendelkezésünkre állnak a vidék páranyomás és közép léghőmérséklet megfigyelései. Szabad vízfelületek párolgásánál régebben a szélerősséget lineáris összefüggések alapján vették számításba. Az újabb vizsgálatok rámutatnak arra, hogy a párolgás nem a szélsebesség, hanem az örvénylő mozgások, a függőleges légcsere hatása alatt áll. Ennek gyakorlati kiértékelése azonban még nem történt meg. Pj értékének ismerete legtöbb esetben nem bír fontossággal, mert a nyilt vízfelületek elenyészően csekélyek, az egész elbírálandó területhez képest. Kivételt képeznek azok az idők, amikor, nagy felületek vízzel borították, vagy azok a vízgyűjtő területek, amelyekhez viszonylag nagy tavak tartoznak (pl. a Balaton vízgyűjtő területe). Ezen kivételektől eltekintve gyakorlatilag P

x = 0. a, £, Jellegű A, E

2 jellegű c., E

s jellegű d., P jellegű (nyilt) I felületi I . (földalatti) (párolgás/ E, Nyilt vízfolyásokban távozó víz £, A talaj Felszínén * , S

t Talajvíz alakjában » > P Párolgás 7. ábra. A talaj párolgása (P

2) egészen máskép alakul, mint a szabad vízfelületeké. Míg a szabad vízfelület párolgása száraz időszakban a legnagyobb, addig a talaj párolgása száraz időszakban csak addig fokozott, amíg a talajnak nem túlságosan mély rétegéből kell elpárologtatni a vizet légcsere útján. A talaj párolgása legnagyobb azokban az időszakokban, amikor a legegyenletesebben kapja a csapadékot, tehát amikor a felső talajréteg állandóan nedves s úgyanakkor a levegő párologtató képessége a legnagyobb. A növények transzspirációja folytán (P

3) szintén nagy vízmennyiségek hagyják el a vizsgált területet, mely mennyiségeket a növény vízigénye, a talaj víztartalma és az évszak száraz, vagy nedves jellege adják meg. Ez a vízmennyiség a távozó vizeknek legértékesebb része, mert