Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

I anulrnány a hazai belvízrendezésről 89 valószínűségi függvényt említhetjük meg. Ez a függvény hosszabb idő (pl. 50 év) adatai alapján összefügést állapít meg az esők időtartama (T) és csapadék magassága (h) között. Pl. a lecsapoló csatornákra vonatkozó Montanari-féle klimatikus valószínűségi függvény a következő alakú: h=a X T" ahol a és n a vidék éghajlati sajátságaitól függő tényező. Ez a függvény egyik alakja a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségnek, a csapadékból való számítására. A fent megállapított csapadékmennyiség és sűrűség gyakoriságok bizonyos határértékeknél jelentenek belvízveszélyt aszerint, hogy a lehulló csapadékot a természetben ható erők milyen mozgásra kényszerítik. Természetes viszonyok között a csapadékvíz: 1. a talajba hatol a nehézségi erő és a talajszemcsék szívó erejének együttes hatására mint „süllyedő víz", vagy csak az utóbbiak hatására mint szivárgó víz, a nehézségi erő a hézagok kicsinysége miatt nem érvényesülhet; 2. a felületen elfolyik és a nehézségi erő hatására a nyílt vízfolyásokat táplálja, vagy ezek kis vízemésztése miatt területeket elöntve, felszíni vizekként belvizeket okoz; 3. a levegő párologtató képességének hatására elpárolog. A csapadéknak a süllyedő vizhez, szivárgó vízhez, felületen elfolyó vízhez és a párolgáshoz való viszonyát és az ennek következtében esetleg keletkező károkat az egyes tényezők ismertetése után tárgyaljuk. A vízgazdálkodási egyenlet második tagja a nem mérhető csapadék (C

2) a levegőben lévő párák lecsapódásából származik. A lecsapódás történhetik a talajhézagokban, a talajfelületen, és a növények közvetítésével. A talajvíz keletkezésének kondenzációs elmélete a talajvizet ebből a talaj hézagaiban lecsapódó vízből származtatja és igen nagy mennyiségűnek tartja. Az újabb vizsgálatok megdöntötték ezt az elméletet és a nem mérhető csapadékok mennyiségét olyan kicsinek találták, hogy az a belvízrendezés szempontjából elhanyagolható. Elvileg a következőkben a távozó víz „párolgás" értékét javítjuk (P — C

2), gyakorlatilag azonban nem számolunk vele. A cseppfolyós halmazállapotban érkező víz legnagyobb mennyiségben nyilt vízfolyásokban jelentkezik (Hj. Ezeknek mérése a kérdéses terület határán vízmérce leolvasásokkal, vagy a rajzoló vízmérce önműködő munkájával végezhető. A vízmércéhez több-kevesebb vízmennyiség méréssel tömeggörbét rendelünk, melynek segítségével meghatározható a lefolyó vízmennyiségek összeggörbéje. Gyakran igen fontos a nyilt vízlefolyások pontos vízmennyiségének meghatározása, mert különben a vízgazdákodási egyenlet nem oldható meg. Ezen pontos meghatározásnál nem elegendő egy átlagos tetőző tömeggörbének ismerete, mert