Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

90 • Salámin Fai nagyobb árhulíám érekezésekor — mini legutóbb az öntözésügyi Hivatal vizsgálatai és mérései is megmutatták kis iescisü folyóknál — 35—40%-kal is több víz lefolyhat a mederben (esetleg ártérben), mint azt a tetőző tömeggörbe meghatározza. Ezek a nagy eltérések éppen a nagy vízmennyiségeknél fordulnak elő, tehát komoly hibát okoznak s így megnehezítik a vízgazdálkodási egyenlet kiértékelését. A pontos vízmennyiség meghatározása a Chezy sebességképlet egyetlen változójának, az esésnek (I) tapasztalatok alapján való gondos becslésével, vagy helyszíni mérésével tqrténhetik. A helyszíni mérés különösen akkor fontos, ha a beömlő patakoknál visszaduzzasztás miatt a vízállás-vízmennyiség összefüggés egészen képletessé vált. A helyszíni mérés legegyszerűbb végrehajtása három vízmérce felállításával történhet. A két szélső vízmérce a vízszín esést rögzíti, egyidejű leolvasásokkal; a középső vízmércéhez rögzítjük a tömeggörbét, azaz itt végezzük a tömegméréseket szintén egyidejű vízmérce leolvasással. A különböző eséseknek megfelelően görbesereg fogja megadni a középső vízmérce vízállásának és a lefolyó vízmenynyiségnek szabatos összefüggését. A nyílt vízfolyásokból két úton kerülhet víz a termő területekre: 1. felszínen, vagy az árvédelmi töltés meghágásával, illetve átszakításával vagy töltés hiányában egyszerű elöntéssel. 2. Felszín alatt a talajba szivárgó víz alakjában. Hj jellegűnek nevezzük következőkben az érkező vizet, ha a kérdéses területre eső csapadékvizekkel közel egyenlő vagy annál nagyobb (5. ábra). •» A felszíni vizek (H.,) a rendezendő terület vízgyűjtő területéhez tartozó vidék csapadékaiból származnak. A felszínen érkező vizek mennyiségének meghatározása ütközik a legnagyobb nehézségekbe és gyakorlatilag a környező területek Iefolyási tényezőjének gondos vizsgálata adhat némileg közelítő eredményt. A Iefolyási tényező a csapadék viszonyok, domborzat, hőmérséklet, a talaj, minőség, művelési állapot és a növényzet függvénye. Meghatározásával később foglalkozunk. Egységes vízgyűjtő területek tanulmányozásánál a H

2 értéke O-val egyenlő, ez egyik oka annak, hogy a vízgazdálkodási egyenletünket általában vízgyűjtő területekre állítjuk fel. Amikor a lecsapoló társulatok a vízgyűjtő területektől függetlenül körvonalazzák a szabályozandó területet és nem gondoskodnak a teljes vízgyűjtő területhez tartozó, de nem rendezett területek vizeinek felfogásáról és elvezetéséről, úgy a felszíni vizek a belvízkárok legfontosabb tényezőivé válnak. A károkat azonban nemcsak a termelést akadályozó vízfölöslegek jelenléte okozza, hanem ezen vízfölöslegek dinamikai hatása. A nagyobb sebességgel mozgó felszíni vizek elmossák a talaj értékes felső rétegét és ha meg nem akadályozzuk időben ezt a romboló munkát, úgy a talaj a legmegfelelőbb tápanyag utánpótlás mellett is hamarosan teljesen kimerül. (Pl. a kilúgozott szikes talajok padka képződése.) A víz erroziós munkáját