Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Dabis László dr.: A víz bakteriológiai vizsgálata

60 Dr. Dabis László Részletes vizsgálatot kell végezni kivétel nélkül minden vízzel, ha az fertözöttségre gyanús, továbbá vízvezetéki vizeknél és ásványvizeknél. Részletes vizsgálat esetén meg kell határozni a baktériumszámot 20° mellett gelatinalemezen, 37° mellett agarlemezen. A gelatina- és agarlemezeket általában 48 óra után kell leolvasni, de igen tiszta vizeknél, ahol a 48 órás szám nem haladja meg a cm'-kénti 20—30 baktériumot, négy napig kell a fejlődést figyelni. Egyszeri vizsgálathoz két agarés két gelatinalemezt, folytatólagos vizsgálatokhoz egy-egy lemezt kell önteni. Az agar és gelatina számot természetesen külön kell feltüntetni a leolvasás idejével együtt. A leolvasott baktériumszámok átlagát 1 cm'-re kell vonatkoztatni. A colititert a következő vízmennyiségekből kell meghatározni: szűrt és klórozott vezetett vízből ... ... 250 (5 X 50) cm' szűrt, de nem klórozott vezetett vízből ... 100 (5 X 20) cm' nem kezelt vezetett vízből 50 (5 X 10) cm' ásványvízből 50 (5 X 10) cm' a fertözöttségre gyanús vizeknél pedig a származásuknak megfelelő mennyiségből. Pozitív colititer esetén meg kell határozni a kitenyésztett coíi viselkedését részletesen: Endo-lemezen, tejcukros-bouillonban, indolképzés útján, a Voges—Proskauer, methilvörös és citratpróbákkal gelatinafolyósítással és mikroszkópi vizsgálattal (Gram-festés és spóra). A szabvány nem tesz különbséget a coli-aerogenes csoport tagjai között a víz megítélése szempontjából és csak adatgyűjtés céljaira ajánlja a colicsoport további elkülönítését cukorsorozaton, a szénsav-hidrogén gázarány kiszámítását, az Eijkmann-erjesztést 46°-on, adott esetben a spórás és anaerob baktériumok kimutatását a Wilson-féle bizmutmentes szőlőcukros vassulfit agaron és a bakteriophagtartalom meghatározását. Kórokozó baktériumok tenyésztését csak alapos gyanú esetén írja elő s ezt természetesen szabványosítani nem lehet. A mi viszonyaink között az anthraxon és dysenterián kívül elsősorban a typhus-paratyphusenteritis csoport baktériumaira kell gondolni. Ajánlja a megfelelő menynyiségű (1—3 liter) víznek Seitz-fé'e baktériumszűrőn való átszűrését, a feldarabolt szűrőnek dúsító folyékony táptalajba való helyezését (epe vagy brillantzöldes leves) s a tenyészetnek valamilyen kiválasztó, esetleg egyszerre több, elektív táptalajra való szélesztését. Az elmúlt évtized e téren egy igen értékes táptalajt adott a bakteriológus kezébe a Wilson—Blair-féle táptalajban, amely a régebbi tejcukros táptalajokkal szemben nem a tejcukorerjesztés pozitív vagy negatív voltát használja fel a typhus-coli csoport elkülönítésére, hanem a sulfitredukciót, mely abból áll, hogy a bélbaktériumok a sulfittartalmú táptalajon a sulfitból cukorjelenlétében kénhidrogént termelnek, amit a táptalajhoz adott fémsókkal (vas vagy bizmuth) ki lehet mutatni. A redukálótelepek ugyanis