Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Dabis László dr.: A víz bakteriológiai vizsgálata

58 Dr. Dabis László vette, mely ivóvizekre 100 cm-ben írta elő a colimentességet, sőt még a pathogen baktériumokra való kötelező vizsgálatot is elrendelte. 1927-ben Olaszországban 250 cm-re' állapították meg a colimentesség követelményét. Végül 1934-ben megjelent az angol vízszabvány is, mely az amerikaitól főként abban különbözik, hogy teljesen elveti a gelatinaszámot s azt úgy 20, mint 37° C-on az agarszámmal helyettesíti, továbbá a 100 cm

3-ben jelenlevő valószínű coliszám (1. alább) alapján az ivóvizektől megkívánja, hogy azokban 100 cm

s-ben 2 colibacillusnál több ne forduljon elő. Ha 100 cm

3-ben 2 colinál több mutatható ki, a colicsoport tagjainak elkülönítését ajánlja, tehát a fekalis coli jelenlétének nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint az amerikai vízszabvány. A vízbírálatot az esetek többségében már a feltételes próba alapján is megengedi s ha az előírt határértéket (100 cm

2-ben 2 coli) nem haladja meg, nem kívánja a további azonosítás megejtését, mert angol tapasztalatok szerint a használt Mc Conkey táptalajon (epesavastejcukor lakmuspepton) az esetek túlnyomó többségében valódi coli tenyészik. Azaz a végleges próba legtöbbször fedi a feltételes próbát. Ha 100 cm

3-ben tíz vagy több coli fordul elő, azokat ivásra alkalmatlannak minősíti. Klórozott vizeknél 100 cm-ben vagy nem szabad colinak kimutathatónak lenni, vagy a vizsgált mintáknak legfeljebb 10%-ban lehet 100 cm'-ben 2 coli. Ezenkívül először ajánlja a fekalisstreptococcusok (human származás esetén mannitpozitív, raffinosenegatív) és anaerobok vizsgálatát. Utóbbiakat a Wilson-féle bismuthmentes vassulfitagaron. (W i 1 s o n szerint az anaerob bélbaktériumok ezen a táptalajon vasat feketén redukáló telepeket alkotnak és tiszta ivóvíz 40 cnf-nek a táptalajra oltása esetén azon négy fekete telepnél többnek nem szabad fejlődnie.) Ezekután nem csoda, ha Németországban is, mely Gärtner hatása alatt a legbizalmatlanabbul állt a bakteriológiai vizsgálat szabványosításával szemben O 1 s z e v s k i és S p i 11 a, továbbá Bürger után legutóbb Kurt Gärtner tübingeni bakteriológus (Schnelldiagnose von B. coli^Zeitschr. f. Hyg. 1940. 122. és 123.) 50 cm'-ben javasolja a colimentesség szabványosítását. A gyors diagnózis és a feltételes próba nagyobb hatásfokának biztosítására egy kettős presumptív test bevezetését ajánlja, mely abból állna, hogy egy általa előírt 1 %-os tejcukros trypsinbouillonban 37°-on egyszerre határozza meg az indolképzést és tejcukorerjesztést („Indolerjesztési módszer") és 46°-on neutralvörös mannitbouillonban a sav- és gázképzést. Ha mindkét próba pozitív, az erőteljes friss fekalis coli, aerogenes és paracoli jelenlétére mutat, ha csak a 46°-os mannitpróba pozitív, ez vagy friss paracolira (mely tejcukor és indol negatív), vagy régebbi colifertőzésre (a manniterjesztés később vész el, mint az indolképzés és a tejcukorerjesztés) utal. Ha csak a 37°-os próba pozitív, akkor erjesztési tevékenységében gátolt coli van jelen. A kettős