Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Dabis László dr.: A víz bakteriológiai vizsgálata
A ví z bakteriológiai vizsgálata 57 súlyozása mellett előbb a baktériumszámolással együtt, utóbb anélkül, kizárólag a colititer megállapításán építették fel a víz szennyezettségének megítélését és először írták elő a colititer kötelező meghatározását indikátoros, tejcukros húslevesben olyan csökkenő vagy emelkedő vízmennyiségből, mely a víz várható szennyezettségének legjobban megfelelt. A választott szabványos mennyiség 50 cm 3 volt, melyet 10 cm'-ként öt külön kémcsőben osztottak el, esetleges szennyeződések elkerülésére. Ezenkívül egy-egy csövet még 0.1 és 1 cnf-rel is oltottak az alsó titerhatár megtalálására. Ha 24, legkésőbb 48 óra alatt az öt tejcukros erjesztőcső közül egynél többen sav és gázképződés lépett fel, akkor ezt az ú. n. feltételes próbát (presumptivíest) positívnek vették. Tekintettel arra, hogy a savképződést fekális streptococcusok, a gázképződést spórás és anaerob baktériumok is előidézhetik, a pozitív próbát mutató csövekből azonosítani kellett a b. colit valamilyen tejcukrot és jelzőfestéket tartalmazó szilárd táptalajon, pl. fuchsinos Endo-lemezen. Ha itt 24 óra múlva megtalálták a jellegzetes fémfényű telepeket, akkor a leletet részben bizonyítottnak mondták (Partially confirmed test). Positiv lelet esetén, vagy ha kételyek merültek fel, a gyanús telepeket ferde agarra és újból tejcukros húslevesbe oltották vissza. 24 órás tenyésztés után a ferde agar tenyészetet megvizsgálták, hogy spórátlan Gram negatív pálcikák vannak-e jelen a mikroszkóp alatt és hogy 24 vagy legkésőbb 48 óra alatt a ferde agarról tejcukros bouillonba visszaoiltott gyanús telep oikoz-e gázképződést. Ez a végleges próba (final completed test). A végleges próbával a positiv feltételes próbáknak átlag 70%-át lehetett igazolni. Az amerikai szabvány az ivóvizek megítélését csak végleges próba segítségével ajánlja, a részben bizonyított próbát pedig ilyen célra csak akkor javasolja, ha megelőző vizsgálatok alapján elég adat van arra, hogy a kettő egyezik egymással. A feltételes próbát egyedül pedig csak a víztisztító berendezéseknél a tisztítandó nyers víz és a nem véglegesen megtisztított vizek megítélésére írja elő. A vizsgált vízmintát akkor kifogásolja, ha az 5X10cm 3rel oltott tejcukros csövek közül több, mint egy cső mutat sav- és gázképződést s az ezekből kioltott baktériumok elektív szilárd táptalajon és mikroszkóp alatt azonosítva colicsoporthoz tartozónak bizonyulnak. A coli-aerogenes csoport tagjai között a víz szennyezettségének megítélése szempontjából az amerikai szabvány nem tett különbséget, mert feltételezi, hogy a colibacillusok mennyisége friss fertőzésnél nagyobb, mint a régi fertőzésnél, minthogy a fekális típusú colibacillusok a vízbe jutva, hamar (2—3 hét alatt) pusztulásnak indulnak s így mennyiségi kimutathatóságuk is csökken; a colititer nagysága tehát nemcsak tömegesebb, hanem időben közeli szennyezettséget is jelent. Az amerikai szabványt 1924-ben a francia népjóléti minisztérium rendelkezése kö-
