Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Dabis László dr.: A víz bakteriológiai vizsgálata

A víz bakteriológiai vizsgálata 53 leukovegyiiletbe. A colibacillusok ezen a táptalajon is pirosan, de jellegzetes fémfénnyel, — typhus-paratyphuscsoport pedig a táptalaj eredeti színében fehéren nő. Ez a táptalaj az egész ismert világon elterjedt s csak az angol Mc Conkey neutralvörös epesavas-pepton lactosetáptalaja (redbilepeptonagar, rövidítve rebipelagar) és az amerikai T e a g u e később Levine eosin-methylenkékagarja tartja vele saját országhatárain belül a versenyt. A szilárd colitáptalajok alapanyaga mindig a tejcukros agar maradt, csak a jelzőfestékek (eosin, methylenkék, neutralvörös) változtak az idők folyamán. Az epével vagy tiszta epesavakkal készült tejcukros táptalajok, melyet az angolok, a phenolos táptalajok melyeket a franciák kedvelnek, a zavaró saprophyták visszaszorítására szolgálnak. Hogy a colimeghatározás bakteriológiai kórisméje végleg kialakuljon, még csak az hiányzott, hogy a colicsoporton belül el tudjuk különíteni az ürülék eredetű fekális és a nem fekális eredetű fajtákat és ezeknek átmeneti alakjait, továbbá legalább valószínűvé tudjuk tenni, hogy a vízben általunk kimutatott coli melegvérű állatokból származik, tehát olyan állatokból, melyek bélsarukkal, vizeletükkel esetleg emberi vagy emberre is veszélyes állati fertőzéseket közvetíthetnek, s amelyeknek okozóit nehezen tudjuk a vízből kitenyészteni. Hidegvérű állatok bélhuzamában mai tudásunk szerint nem élősködik olyan kórokozó, mely az emberre is veszélyes lenne, viszont a bélhuzamukból származó coli szennyezheti az ivóvizet, és így zavarhatja a colilele értékelését. A hideg és melegvérű coli elkülönítésére E i j k m a n n holland kutató már 1904-ben azt ajánlotta, hogy a gyanús vizet 1% szőlőcukros-peptonba oltsuk és tartsuk 37° helyett 46°-on egy vagy két napig. Tapasztalatai szerint 46°-on csak a melegvérű állatokból származó coli képes savat és gázt képezni. Ezt az eljárást Bulir 1907-ben módosította, a szölőcukros-peptont neutrálvörössel festett mannitbouillonnal helyettesítette. A mannitot ugyanis a tipikus coli bőségesebben erjeszti, habár hosszabb idő alatt, mint a szőlőcukrot, s jelenlétében a Rothberger által először alkalmazott colira jellemző neutrálvörös redukció zavartalanabbul folyik le és gyönyörű 24—48 óra után jelentkező s egyre élénkebbé váló sárgás fluorescentiával jelzi a savképzést. Az amerikaiak ezt a magas hőfokon való Eijkmann tenyésztést nem fogadták el, mert igen sok bélsáreredetü coli nem volt képes 46°-on erjeszteni, de a német kutatók nagyrésze, köztük Bürger, a berlini állami közegészségügyi intézet bakteriológiai osztályának igazgatója igen hasznosnak találta, főként akkor, ha azt párhuzamosan 37° és 46°-on állította be s két próba összevetéséből állapította meg az egészen friss és kevésbbé friss szenynyeződés jelenlétét. Ha mind a két hőfokon beállított erjesztési próba pozitív eredményt adott, akkor valószínű volt a friss szennyeződés, mert a bélsárból frissen kikerült coli még nem alkalmazkodott a víz környe-