Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Dabis László dr.: A víz bakteriológiai vizsgálata

54 Dr. Dabis László zetéhez és az alacsonyabb hőmérséklethez, hacsak a 37°-os próba volt pozitív, a 46°-os pedig negatív, akkor kevésbbé friss szennyeződésre lehetett következtetni, mert a colibacillusok már megkezdték alkalmazkodásukat új környezetükhöz. A coli csoporton belül a tipikus fekalis és atipikus nem fekalis colibacillusok valószínű elkülönítése, mely főként az angol és amerikai bakteriológusok rendszerező munkájának eredménye, végül lehetővé tette, hogy a coliértékelés ma már több, mint félszázados vita után valamennyire nyugvópontra jutott s alkalmasabbá vált úgy mennyiségi, mint minőségi következtetések levonására. Már Escher i c h, a colicsoport felfedezője észlelte, hogy a felnőtt ember bélsarában található tipikus coli más, mint az újszülött ú. n. tejszékében található nagyobb, nyálkásabb telepekben növő coliféleség. Ez utóbbit bacillus lactis aerogenesnek nevezte el s a kettő megkülönböztetésére az indolképzés kimutatását ajánlotta pepiont tartalmazó táptalajon. Az aerogenes típusú baktériumok főként a szabad természetben fordulnak elő, de kis százalékban azért az állati bélhuzamban is megtalálhatók. A tapasztalatok szaporodásával azután kiderült, hogy a két főcsoport között egy sereg átmeneti alak van, melyek úgy az indolképzésben, mint a cukorerjesztésben különbözőképpen viselkednek és így más biokémiai próbák is szükségesek egy használhatóbb osztályozás megejtésére. Ilyennek bizonyultak a Voges-Proskauer reactio, a methylvörös és a citrat próba, a termelt gázok arányának megállapítása és a gelatinafolyósitás. A VogesProskauer reakció abban áll, hogy szőlőcukros peptontáptalajon optimálisan négy nap alatt az erjesztés kapcsán butylenglykol keletkezik, mely erősen lúgos közegben acetilmetilkarbinollá, majd diacetillé oxidálódik. S ez pepton jelenlétében egy rózsaszín additios termékké tevődik össze. Ezt a reakciót vaskloriddal gyorsítani lehet s esetleg már egy napos tenyészetben rézvörös színnel is ki lehet mutatni. Ezt a próbát csak az aerogenescsoport adja, a coli nem. A metilvörös próbával a szőlőcukrospepton tenyészetek kémhatását mutatják ki. Savanyú reakció esetén meggyvörös színt, lúgos reakció esetében sárga, illetve átmeneti narancsszínt kapunk. Ezt a próbát viszont csak a colicsoport adja, mert az állandóan képez savat, az aerogenes nem, mert az a táptalajban való növekedésének 4—5 napján, néha kivételesen előbb is, már lúgos anyagokat termel. A Koser-féle citraípróba abban áll, hogy citromsavassókat tartalmazó táptalajokon a coli nem nő, az aerogenes pedig igen. A szőlőcukor erjesztés kapcsán képződő gázok a szénsav és hidrogén mennyiségének egymáshoz való viszonyát is fel lehet használni a két csoport elkülönítésére. A coli egyenlő arányban képez szénsavat és hidrogént, az aerogenes 2—3-szor több szénsavat, mint hidrogént. A tej- és szőlőcukron kívül még különböző cukrokat, ill. szénhidrátokat (saccharose, salicin, dulcit, stb.) is fel lehet használni a szűkebb colicsoport (coli