Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Dabis László dr.: A víz bakteriológiai vizsgálata

52 Dr. Dabis László A század elején a gelatiiiaszair egyoldalúságát ellensúlyozandó, megkísérelték a vizek szennyezettségét a 20—22° C-on növekvő ú. n. psychrophil baktériumokkal szemben a 37° C-on növő thermophil baktériumokkal jellemzi, abból a meggondolásból indulva ki, hogy a testhőmérsékleten növő baktériumok nagyrésze vagy a bélhuzamból származik vagy a rothasztó saprophytákhoz tartozik s így mindkét esetben több támpontot nyújt a szennyezés megítélésére, mint a főként a víz saját flórájából származó gelatinaszám. A 37°-on való tenyésztéshez természetesen a gelatinatáptalajt, a magasabb hőfokot is elbíró agartáptalajjal kellett helyettesíteni, amelyen a gelatina tenyésztéshez egyébkent hasonló technikával a baktériumszámot erősebb szennyezettség esetén már 24 óra után is meglehetett állapítani. Hosszas viták dacára az agartenyésztés nem tudta kiszorítani a gelatinatenyésztést, de a kettő együtt alkalmazva, mint gelatina és agarszcim kitűnően egészítik ki egymást. Az agaron nyert baktériumszám átlag a tizedrésze a gelatinaszámnak, s ha nagyobb, — akkor valamilyen ártalmas vagy ártalmatlan szennyeződésre utal. A magyar szabvány is ettől a gondolattól vezettetve mindakettőnek alkalmazását kívánja meg a szabványos vízvizsgálattól. Ugyanez a gondolat vezette 1903-ban Petruschkyt és Puscht, akik a vizsgálandó víz tisztaságától függően különböző csökkenő vízmennyiségekkel (100 cmMől 0.001 cm

3-ig vagy még alacsonyabban) húslevescsöveket oltottak be és 24 órán át 37°-on költőszekrényben tartották és megállapították azt a legkisebb vízmennyiséget ahol a húsleves a baktériumnövekedéstől megzavarosodott. Ezt a mennyiséget thermophiltiternek nevezték s ha ebből vagy más beoltott vízmennyiségből coli bacillust tudtak kitenyészteni száraz táptalajon, azt colititernek nevezték. A kettő a legtöbbször azonos volt. A Smith-féle mennyiségi cukorerjesztési próba is tulajdonképen már coli titrálás volt, csak ő még nem használta ezt a kifejezést. A folyékony és száraz táptalajokon történő egymást követő coli meghatározás kialakulása, (előzetes próba, végleges próba) mely a mai vízdiagnosztika alapvető módszere, abban a pillanatban következett be, mikor a colibacillus pontos meghatározására olyan szétválasztó szilárd táptalaj állt a rendekezésilnkre, mely a colibacillust biztosan el tudta különíteni a typhuscsoport tagjaitól. Az amerikai W u r t z már 1898-ban leírta a tejcukorral készült agartáptalajt, melyhez a savképzés kimutatására lakmuszos jelzőoldatot adott. A tejcukrot sávképzéssel bontó coli ezen piros telepekben, a tejcukrot nem erjesztő typhus és paratyphus az eredeti kékszíniben nőtt. Ennek a Wurtz-féle táptalajnak módosítása volt a Közép-Európában azelőtt széltében-hosszában használt Conradi— Drigalski-féle táptalaj. Ugyanezt a célt szolgálta a japán Endo, midőn 1904-ben a savképzés jelzésére olyan tejcukros agart írt elő, melyben a kémhatást jelző fuchsinos festéket natriumhyposulfittal vitte a színtelen