Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Dabis László dr.: A víz bakteriológiai vizsgálata

48 Dr. Dabis László ját leégetjük, akkor kifogástalan bakteriológiai vizsgálatot végezhetünk. Visszatérve most már a szabványos vízmintavétel vázolásához, a nyilt vizektől eltekintve, az főként csapról, vagy kifoiyó csőszájról történik. Ezeket célszerűbb előbb fujtató lánggal kívül-belül alaposan leégetni s csak azután eszközölni az előírt ötperces folyatást. A csőszáj égetése különösen colivizsgálatra szolgáló mintavételeknél fontos, már baktériumszámolás céljából vett mintáknál elengedhető. így pl. a Székesfővárosi Közegészségügyi Intézet mintavételei colivizsgálathoz, a csapszáj előzetes égetésével és a vízsugár tízperces folyatásával, baktériumszámoláshoz ötperces folyatással égetés nélkül történnek, mert erre irányuló vizsgálatok az égetést utóbbi esetben fölöslegesnek mutatták. Elhanyagolt csőszájakon néha baktérium telepekből valósággal „szakáll" képződést találunk, ezeket Bürger szerint még a leégetés előtt spirituszba mártott steril vattával vagy gézzel alaposan el kell távolítani. A steril mintavételi üveg megtöltésénél nem szabad az üveg száját sem a kifolyócsőhöz, sem a kezünkkel érinteni. Legcélszerűbb a staniolpapírral burkolt s a papírral együtt sterilizált üvegdugót a burkolópapír segítségével nyitni és kiöblítés nélkül a megtöltés után gyorsan zárni. A mintavételi üvegnek természetesen sterilnek kell lenni. Az üvegneműek előírásos sterilizése forróléggel 165—170° C hőmérsékleten történik. Legcélszerűbb tehát a közegészségügyi intézetekben sterilezett üveg, esetleg gumidugós üvegeket használni. Csak ha steril üveg nem áll rendelkezésre, akkor használjunk ú. n. kifőzött üveget, melyet dugóstól 15 percig tartsunk már forrásban levő vízben. A kémiai és planktonvizsgálattal ellentétben a bakteriológiai ivóvízvizsgálathoz kevesebb vízmennyiség szükséges. Ez a vizsgálandó víz eredete szerint különböző, mégpedig azért, mert újabb felfogás szerint a colicsoport baktériumait a különböző eredésű és kezelésű (vízvezeték, egyes kút kezelt, nem kezelt vizek) ivóvizek különböző mennyiségeiből határozzuk meg és értékeljük. A magyar szabvány előírja, hogy a szűrt és klórozott vezetett víz vizsgálata esetén 300 cm

3, egyéb vezetett víz és ásványvíz esetén 100 cm', az összes többi származású vizek esetén 50 cm' mennyiséget kell beküldeni. Újabban az Orsz. Közegészségügyi Intézet fatokban főként kútvizsgálatok céljaira két 50—50 cm'-s sterilizált üveget bocsájt ilyen irányú megkeresés esetén a hatóságok rendelkezésére. 2. A helyesen megejtett vízmintavétel után következik a szállítás. Bár minden vízbakteriológiai tankönyvben megtalálhatjuk a vízbakteriológia klasszikus aranyszabályát, mely úgy szól, hogy a vett vízmintát leghelyesebb a mintavétel helyén azonnal feldolgozni, a mindennapi gyakorlat sajnos csak a legritkább esetben teszi ezt lehetővé, sőt még a legtöbb esetben az sem valósítható meg, hogy a vízbakteorológus a helyszínen saját maga vegye és szállítsa a laboratóriumba a vízmintát, — meg