Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Láng Sándor dr.: A karsztvíz kérdése Budapest székesfőváros vízellátásában

346 Láng Sándor dr. mészköveket, majd az alsótriász werfeni palákat lehet sejteni (23.), utóbbiak képezik valószínűleg a triászvíz vízrekesztő feküjét. A karsztvíz, — amint az régebbi forrásmunkákban is olvasható, — egyetlen szintben, nagyjában azonos magasságban állapodik meg területünkön. A víz oldó hatása következtében keletkezett üreg- és barlangrendszereket kitöltve, a közlekedő edények törvényeinek engedelmeskedve, összefüggő vízszintet alkot. A Budai hegység 130—135 m. t. sz. f. magasságban levő karsztvízfeliilete a Dunától nyugat felé Tokod, 2. kép. A Csiki árok alsó szakasza, az „L" és ,,M" pontok között, Ny felöl nézve. Dorog, Esztergom, Tatatóváros felé terjed, sőt, Kállai (8.) szerint a karsztvizet tároló szint egészen az Alpokig terjed ki. Víztömegével sok bányamüvelet küzd. E hatalmas területen tehát óriási víztömeggel kell számolni; kimerüléséről, bármennyit is vonjunk el belőle, szó sem lehet. A budai hévforrások, amint ismeretes, a karsztvízszintet is megcsapolják, ez ívalakban a Duna felé hajlik le. Erről Horusitzky (23, p. 70.), Gedeon (14, p. 81.), Vitális (22, p. 285) és dr. P a p p F. (21.) adatai tanúskodnak. Schröter megállapítja, hogy a hegységeink előtt és mögött elhelyezkedő, lesüllyedt medencék alapján rejtőzködő triászkori mészkőből álló hegyrögök mindenütt tartalmaznak karsztvizet. Az egyes vizet át nem eresztő harmadkori rétegekkel kitöltött karsztvíz szintje alá süllyedt medencék által elválasztott mezozoikus rögcsoportok karsztvizének szintje a közlekedőedények törvénye alapján függ össze. Az