Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Schmidt Sándor dr.: A hazai szénbányászat és a víz

•2a2 Schmidt Sándor dr. preventive, vagyis a földalatti müvelés elkezdése előtt legyünk képesek a bányamező alatti karsztosodott üregeket kitölteni, vagyis a karsztosodást visszacsinálni. Első lépés volt e cél elérése érdekében már az első kísérletek után az az elhatározásunk, hogy minden fúrólyukat, melyet szénkutatás céljából mélyítettünk, a triászmészkőbe is folytattuk 30—50 méterig, eltérve az eddigi szokástól, mikor a széntelep átfúrása után megelégedtünk azzal, hogy a triászmészkövet, mint alaphegységet, elérjük. Első áldását ez elhatározásunknak a dorogi Samu-aknánál élveztük 1929-ben. A dorogi Tömedékaknával ugyanis csekély szénvagyona miatt nem foglalkoztunk tovább az említett kísérletek elvégzése után, • 17. ábra. Samu-akna látképe. hanem helyette víztelenítettük a Samu-aknát (17. ábra), melyben — annak 1904. évi elfúlása után — a térképek szerint még tekintélyes szénvagyonra számítottunk. E szénvagyon gyarapítása céljából mélyítettük a régi bányamező folytatásában a 428. számú fúrólyukat, mellyel a széntelepet nem harántoltuk ugyan, de a triászmészkőbe érve, üreget találtunk és tanakodtunk azon, kitöltsük-e betonnal? Ugyanez időben a Samu-aknában 1.3 m

3/perc vízbetörést kaptunk, mely hirtelen 3 m

3-rel 4.3 m

3-re szaporodott, de a betört víz a régi lefejtett bányamezőből annyi anyagot hozott, hogy a rakodót, szivattyúkamrát feltöltötte s így a szivattyúk mentésére sem gondolhattunk. Megkezdtük tehát azonnal az említett fúrólyuk cementálását s kiszállítva az aknából minden még kimenthető anyagot, kiszámítottuk, hogy a bányaüregek a rakodó főtéjéig 18 óra alatt megtelnek.