Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Kárpáti Jenő dr.: A Medve-tó hőmérsékleti viszonyai

256 Kárpáti Jenő dr. A forrás helyén valóságos gőzfelhő törne fel. Mindebből semmit sem látni. Bejártam a tó egész területét, anélkül, hogy a legkisebb nyomát, ül. jelét találtam volna bármi hőforrásnak. 5. Szoros összefüggés állapítható meg melegedés és sótartalom között. A tó vize legjobban mintegy másfél méter mélységben melegszik, tehát oly mélységben, melyben a felülröl-lefelé növekvő sótartalom 20% fölé száll és amelyben már jól el tudja nyelni a nap hősugarait. A másfél méter fölötti vízrétegek nem tudnak annyira felmelegedni, mert egyrészt ki vannak téve az éjjeli lehűlésnek, másrészt kisebb sótartalmuknál fogva nem tudják elég hatásosan elnyelni a nap hösugarait. A laikus fürdőzőnek az a benyomása, hogy a tó alulról melegszik, mert hiszen a felső rétegek hidegek és annál melegebb a víz, minél mélyebbre dugja lábát, természetesen téves. Téves az a felfogás is, hogy a tó melegedését szerves korhadás, a növényi anyagok lassú égése, ill. szervetlen oxidáció, pl. a környező kőzetek kéntartalmának szulfatizálódása okozza. Az első esetben ugyanis sok szénsavat, a másodikban sok szulfátot kellene a vízben találnunk, holott mindkét anyag csak igen mérsékelt mennyiségben fordul elő. A tó tehát azáltal melegszik, hogy a sótartalmú víz elnyeli a nap hősugarait. Ha sok a napsütés és kevés a fürdőző, akkor ez a felmelegedés igen jelentékeny lehet. Én ezidén, június végén 51.3° C-t mértem, de egyes régebbi feljegyzések 60, söt 70 fok fölötti felmelegedésről is beszámolnak. Ez nem azt jelenti, hogy a tó vize hül, hanem csakis azt, hogy abban az időben sok volt a nap és kevés a fürdőző. A sok nap és kevés fürdőző azonban még nem minden! Van a Medvetónak egy különös adottsága, mely a felmelegedést nagymértékben elősegíti és ez a víz erős rétegzettsége. A tóba ömlő Kőris-Toplica és Aranybánya patak állandóan édes vizet hoz magával. Ez az édesvíz — miután fajsúlya kisebb a sós vizénél, nem süllyed alá, hanem elterül a tó felszínén. Ez az édesvízréteg természetesen idővel elsósul, mert hiszen diffúzió következtében az édesvíz behatol az alatta elterülő sósvizü rétiegekbe, másrészt a sósvizű rétegek is behatolnak a fölöttük lévő édesvizű rétegbe, de a patakok állandóan szállítják az édes vizet és így állandóan gondoskodnak a tó rétegződésének fennmaradásáról. A beömlő patakvíz ellensúlyozza a diffúzió hatását és újból meg újból rétegződést idéz elő. Lássuk már most, hogy micsoda előnyt jelent ez a rétegződés a melegedés szempontjából! Tudjuk azt, hogy ha egynemű — tehát nem rétegezett — folyadékot melegítünk, akkor a folyadék egész tömege egyenletesen melegszik. Ezt az egyenletes melegedést az ú. n. „konvekciós áramok" segítik elő. A már felmelegedett réteg felszáll és helyét ismét hidegebb réteg