Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Kárpáti Jenő dr.: A Medve-tó hőmérsékleti viszonyai

A Medve-tó hőmérsékleti viszonyai 257" foglalja el. Állandó keveredés, állandó áramlás indul meg, a különböző rétegek hőmérsékletei kiegyenlítődnek. Egészen más azonban a heJyzet a Medve-tó esetében. Itt a sótartalom felülről-lefelé egyenletesennő, azaz: mind nagyobb és nagyobb sótartalmú, mind nagyobb és nagyobb fajsúlyú rétegek terülnek el egymás alatt és konvekciós áramok nem tudnak létrejönni, mert a nagyobb fajsúlyú alsó réteg nem tud a kisebb fajsúlyú réteg fölé emelkedni. A fokozatosan sósabb és sósabb vízrétegek fokozódó erővel nyelik a nap melegét, de az alsó, melegebb rétegek nem tudnak a tó felszínére emelkedni és nem tudnak éjjel lehűlni, hanem helyükön maradnak és ennek következtében annál jobban melegednek. A tóba ömlő édesvizű patakok tehát igen fontos szerepet játszanak, mert állandóan megújítják a rétegképződést és ellensúlyozzák a diffúziót. A rétegképzettség pedig nem engedi érvényre jutni a konvekciós áramokat és meggátolja a nappal felmelegedett víz éjjeli lehűlését. Amilyen előnyös egyelőre a két édesvizű patak beömlése, idővel annyira hátrányossá válhat, mert a tó lassú elédesedéséhez vezethet. Ezért az édesvíz mesterséges adagolását ajánlom: az édesvíz befolyását, ill. beömlését feltétlenül zsilippel kellene szabályozni és feltétlenül meg kellene gátolni, hogy pl. esőzések — főként pedig felhőszakadások — idején túlsók édesvíz kerülhessen a tóba. Az édesvíz ugyanis nem tud elég gyorsan lefolyni, természetes diffúzió, ill. a fürdőzők mechanikai munkája folytán keveredik az alsó sós rétegekkel és igen nagymennyiségű só folyik le a Mogyorósi tóba. A sótartalom megőrzése szükségessé teszi egyúttal a lefolyó-zsilip kiszélesítését is, mert a jelenlegi szűk zsilip mellett az édes csapadékvíz nem tud eléggé gyorsan lefolyni és természetes, ill. mesterséges diffúzió folytán sok sót vesz fel. A tó sószabályozása szükségessé tenne még egy, a Medvetónál magasabban fekvő sósvíz-tároló tavat is, melyből szükség esetén — pl. nagy szárazság alkalmával — pótolni lehetne a hiányzó vízmennyiséget. A tó melegedéséről általános képet nyújt az 1. sz. rajz, mely azt mutatja, hogyan alakul az év folyamán a 150 cm-es rétegben a tó hőmérséklete. A mérési adatok az 1930-as évből valók. Ezt az évet azért választottam, mert ekkor a tó hőmérsékletét az egész éven át mérték és így a téli hónapokról is számos mérés állt rendelkezésemre. Az ordinátára a hőmérséklet, az abszcisszára pedig az időt -— római számokkal januártól decemberig — vittem fel. A mélypontot -— 10° C — februárban találjuk. A mélypont tehát nem-esik össze a legnagyobb hideggel, mely tudvalévőleg januárra esik, mert hiszen eltolódást okoz az az idő, míg a hideg hatása másfél méteres mélységben is jelentkezik. A maximumot viszont június utolsó napjaiban találtam. A főidényben —