Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Bányai János dr.: A hazai gyógyvizeink eredete

252 Dr. Bányai János mindenféle részlet, adat, sokszor maga a negatívum is, egyes esetekben már régebben is keresett egy másik elfogadhatóbb magyarázatot. Pálfy Móric a budai hőforrásokkal foglalkozva már szerepet ad a melegnek is, mint amely tényező nemcsak a víz fajsúlyát kisebbíti, hanem a hevítéssel járó kitágulási együttható is jelentékeny emelő tényezője lett a szűk csatornán felnyomuló forróvíznek. A Schmidt E 1 e g i u s szénhidrogén vizsgálatai szerint megállapított zónák, mint előbb említettük, megegyeznek a produktív ártézikutak topográfiái elhelyezkedésével s mivel jól sikerült ártézikutak mindig gázakat is tartalmaznak, amelyeket a természetes hőforrásokban is megtalálunk, e megegyezés adja az alapot annak a feltevésére, hogy a mélységbeli víz felemelésére a mélységbeli gázakra is szükség van. A gázak egyrésze a belső nagy nyomás alatt elnyelődik a vízben s így a vízoszlop súlyán könnyít, másik része meg a belső nyomástól hajtva, a maga eleven erejével sodorja magával a vízrészecskéket is. Amikor az Alföldön egyes ártézikútjainknak a vízszíne lesüllyedt, vagy a vize elapadt, soha nem gondoltunk arra, hogy a többek közt a gázhozam szempontjából is kutassuk az okokat. A petróleumvidékeken a gázak felhajtó erejének tudatában vannak s így gondosan ügyelnek arra, hogy a nagyobb mélységű kutaknál a. felhajtó gázmennyiség nehogy idő előtt kiszaladjon. Nálunk az ártézikutak vizének az elapadását nagyrészt a vízpazarlásban, azoknak állandó elfolyásában keresték s inkább ebből a szempontból követelték a kutak elzárását. Valójában a kutak gázhozamára kellene gondolni, mert az végesebb mennyiségben van jelen mindig, mint a víz! Tehát a kutak gázának a pazarlását kell valamelyes módon megakadályozni, hogy a pozitív ártézikútjaink hosszú élettartamát biztosítani tudjuk. Amint, látszólag kiapadt petroleum kutakat lehet egy bizonyos nyugalmi idő után újból kitermelés alá fogni, úgy a „kidöglött" ártézikútjainkat is nyugalomba helyezés és kitakarítás után megint használatba vehetjük, de most már — a jövőre való tekintettel — a felhajtó gázerő pocsékolását meg kell akadályozni! Forrásaink rádioktivitása. Külön kell megemlékeznünk a rádium felfedezésével kapcsolatban tudomásunkra jutott olyan különleges jelenségekről, amelyeknek gyógyhatásáról tapasztalati úton már régóta tudomást szereztünk, de az okfejtésük a legújabb időkig titokban maradt. Sok forrásunk rejtélyes viselkedése nyert ezzel elfogadható magyarázatot. A rádiumtartalmú anyagok kisugárzásáról van szó, amelyet rádiumemanáció név alatt már általánosan ismernek. A rádioaktivitás vizsgálata még mindig a kísérleti tények meg-