Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Bányai János dr.: A hazai gyógyvizeink eredete

246 Dr. Bányai János (COS) árulja el, amelynek a megbomlásából keletkezik! Az előfordulás körülményei az eredet szerint különbözők. a) Vulkáni utóhatás eredménye. Az egykori vulkánikus területein­ken még mindig vannak olyan helyek, ahol az utófázisként jelentkező széndioxid exhalációk mellett még a kénhidrogén kiömlése is meg van. Leggyakoriabbak az ilyen helyek a Hargita tengelyében, a főbb erup­ciós központokban találhatók (szolfatarás működés) s a székely nép ezeket a kiömlési helyeket nevezi (sok helyen száraz gázforrás alak­jában!) „ßüi/ös'-öknek (torjai, lázárfalvi, csíkszentsimoni, csíkszent­imrei, csicsói stb.). Ahol a borvizekkel jön elő, annak egyáltalán nem kölcsönöz kellemetlen szagot s az ilyen víz olyan jó ízű, hogy amint ott mondják: „csak úgy itatja magát!" (Csiszárfürdő!) b) A székelyföldi borvizes területeknek az alaphegységben (ho­mokkő, kristályos palák!) levő részén, sokszor egyenesen a jó szén­savas borvizek közvetlen szomszédságában (Gyimesben Sötétpataki fürdőn, Csikmenaságon, Csikszentmártonban, Kovásznán, stb.) olyan „büdös" vizek találhatók, amelyeknek a vize teljesen egyezik a többi közönséges erdei forrás ivóvizével, de a rajta keresztül áramló kén­hidrogéntől záptojás szagú! (Büdös vizek!) A víz színe legtöbbször opálos zavarodást mutat a leváló kén­tejtől. Más helyeken meg, a vasas környezet miatt, vasmonoszulfidos gél válik ki, amely fekete iszapos keretet ad a forrásnak s lefolyásá­nál levő mocsaras előtérnek. (A kénhidrogénnek az itteni fellépése teljesen független a hargitai postvulkánikus jelenségektől.) Az alap­hegységben levő pirit impregnációkra kell gondolnunk, mint szülő­anyára, amelynek bomlása az ilyen helyeken e feltűnő jelenségben mu­tatkozik. (Mint mellékes jelenség — a környezetben levő alapkőzet repedésein — a gipsz lerakódás, amennyiben meszes homokkövek, a felszínen levő képződmények. Dálnok, Háromszék vm. stb.) c) Az előbbiektől teljesen függetlenül a sósképzödmények zóná­jában találunk igen sok helyen olyan konyhasós forrásokat, amelyek­nek szintén meg van a záptojás szaga. Itt a sósvizekkel feltalálható szénhidrogénekkel közös szerves eredetet kell feltételeznünk, mint a kénhidrogén képződésének az okát. (Fiatfalva, Udvarhely vm. Szo­vátafürdő, stb.) d) Régen minden záptojás szagú gázömlést kénhidrogénnek tar­tottak. Thán Károly 1866-ban, a harkányi ártézi fúrásban mu­tatta ki az addig ismeretlen szénoxiszulfidot, mint természetes gáz­ömlést. A 62°-os melegvízzel felszínre kerülő víz gáztartalma kint a levegőre érve bomlik meg széndioxidra s a szagával hamar jelent­kező, kénhidrogénre. A reakció két szakaszban történik: COS-j-H-j­+HO=HS . CO . OH, ez aztán tovább bomlik s lesz: H.S+CO,. Hogy

Next

/
Thumbnails
Contents