Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Bányai János dr.: A hazai gyógyvizeink eredete
A hazai gyógyvizek eredete 233' osztályba való foglalása a gyógyítással foglalkozók hatáskörébe tartozik s a balneológusok a maguk szempontjukból már csináltak is csoportosításokat, a vizek biokémiai hatásuk értékelésének az alapján. A mi feladatunk, az eredet kérdésével kapcsolatban, más szempuntok figyelembevételére vezet. Az előálló és ásványvizeknek tartott torrások geokémiai folyamatai érdekelnek s eJ a szempont volt eddig talán a legkevésbé keresett. Ezt könnyű megértenünk, ha arra gondolunk, hogy a földünk életjelenségeinek mennyi más esete is mindaddig homályban volt, amíg a földünkben lejátszódó hatalmas vegyifolyamatoknak a titkait nem kezdettük megbolygatni. E vegyifolyamatok munkájának egyik eredményét az ásványvizek keletkezésében látjuk. Alig van olyan más jelenség, amelynek az útján annyira beláthatnánk a földünk belsejében folyó érdekes geokémiai folyamatokba, mint éppen az ásványvizek útján. Utánozhatatlan nagy munka folyik ezen a téren is, amelynek az elvégzésére sem alkalmas laboratóriumunk, sem hozzávaló idő, anyagmennyiség, hőmérséklet nem áll a rendelkezésünkre. Az ásványvizek keletkezésének a titkába be-bepillantgatva, sok értékes tapasztalat jutott a kezünkbe a földünk eddigi rejtélyes viselkedésének a megismeréséhez. A lejátszódó nagyszerű vegyimunka jelentőségének az értékét és szerepét talán legtalálóbban az érckutatások nagymestere, Krusch ismerte fel, amikor az érctelepeket, amelyeknek a keletkezése éppen az ásványokban gazdag oldatoknak köszönhető, a földünk patalógikus jelenségeinek nevezte. E gondolatmenet alapján nem nehéz elképzelnünk azt, hogy a soksok mindenféle ásványt tartalmazó oldat hasonlít a szervezet szekréciós anyagához, amelynek mindenike bizonyos feladat elvégzésére képes. Valójában a föld testében keletkezett oldatok is felszínre kerülve különleges anyagukkal hívják fel magukra a figyelmet (íz, szag, hőmérséklet, lerakódás stb.) s legtöbb esetben az emberi szervezetre is gyógyítóhatást tartalmaznak, amely a gyógyvíz elnevezésre adott azután — a mi emberi szempontunkból -— alkalmat. Tehát, hogy az ásványos tartalmú vizeket miképen csoportosíthassuk az eredetük szerint, nem kell mást csinálnunk, mint figyelemmel kísérni a keletkezésük útját. A különböző utak-módok szerinti osztályozáson belül aztán jöhetnek azok a fontos szempontok is, amelyek az anyaguk, tartalmuk alapján az eddigi rendszerezéséhez közelálló csoportok kialakítását teszik lehetővé. Ha az irodalomban eddig megkísérelt beosztásokat összevetjük, azt találjuk, hogy kisebb-nagyobb eltéréssel, elnevezési különbséggel a következő 3 főcsoportot állíthatjuk fel, amelyeknél külön-külön beszélhetünk