Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Bányai János dr.: A hazai gyógyvizeink eredete

232 Dr. Bányai János vízre számítva 1 g a felső határa 10 g-ig, keserű és konyhasós vizekben több 100 g-ig is felmehet; 2. az ivóvizénél nagyobb, legalább 1 g/kg szénsavtartalom; 3. bizonyos különleges alkatrészek (Fe, J, As, Ra stb.) jelenléte. Ezek a tulajdonságok külön-külön is, de rendszerint kettesével, sőt hármasával is feltalálhatók az egyes forrásokban." Hogy a sótartalomnak grammokhoz kötött mennyisége sem elég feltétel valamely víz ásványvíz jellegének az elismeréséhez, arra vonatkozóan oz Orsz. Chémiai Intézet vízvizsgálatokról kiadott jegyzéke tanus.kodhatik. (Tóth Gy.: A Magyorsz. ivóvizek chemiai elemzése. Földt. Int. kiad. 1911.) Az 1895—909 évek közt végzett 1698 vízvizsgálat eredménye közt 279 olyan víz van, amelyekben az ásványi tartalom 1 g-on felül van, tehát ezeket mind ásványvizeknek kellene tekintenünk s mégis a legtöbbje nemhogy gyógyításra szolgálhatna, hanem a használata egyenesen el van tiltva, anélkül, hogy valami másik közegészségügyi ok (szennyezés, baktérium) tette volna szükségessé. Ezek közt pl, a vésztői, még a felállított maximális határt is túllépte a 13-269 g ásványi tarta/mával. Nagyobb súlymennyiséget mutatnak fel: Magyarbánhegyes ... 9.115 g. Komárom 5.625 g. Tiszavárkony 6.615 „ Paptamási ártézikút ... 3.770 „ Csáktornya 6.265 „ Szolnok 3.400 „ Mindennek dacára sem gondoltak arra, hogy valamelyiket ásványvíznek jelentsék ki. Viszont Gyímesközéplokon, a setétpataki fürdőn két forrás van, amelyek közül a záptojásszagút fürdésre használják, még pedig, amint tapasztalták, jótékony hatással a reumásbetegségek ellen. Ennek összes szilárd sótartalma 0.4949 g/l. Érdekes, hogy az elemzési adatok közt nem találjuk meg a kénhidrogént! Mellette nem messze, mintegy 200 m-re, egy teljesen más természetű víz van, amely íze után s lerakódását is nézve (meszes-vasas) a székelyek „borvíz" típusának tökéletesen megfelel s jó ízű ivóvizet szolgáltat. Ennek a szilárd sótartalma több, mint az előbbié, de a 0.93308 g/l. mennyiséggel ez sem éri el a minimális megkívánható határt. Ez a pár kikapott adat is mutatja, hogy valamely víz jellegének a megállapítása tisztán egyéni lehet s határok közé szorított kritériumokkal nem lehet s nem szabad dolgozni! Az ásványvizek csoportosítása. A főcímben kifejezett gyógyvíz elnevezés helyett azért kell ezt a még tágabb meghatározást használnunk mert a vizek a rendszerije foglalási kísérleténél, azoknak az eredetét kell alapul vennünk. A „gyógyvizeknek"'