Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Pap Ferenc: Magyarország ivóvízellátása

Magyarország ivóvízellátása 19:sére, hogy hazánk ivóvízellátásának kérdése rendkívül visszamaradt, tehát, hogy ezen a nagy bajon segíteni kell! Ezt a megállapítást különösen meggyőzővé teszi hazai ilyen állapotunknak a külföld helyzetével való összehasonlítása. Európa nyugati országaiban ma már vízcivilizációról beszélnek. Rövidesen a pazarlás nélkül elfogyasztott egészséges víz fejadagja lesz a kultúra fokmérője. Valóban, a legtöbb müveit ország már megfelelően gondoskodott, de legalábbis tcvábbmenően szorgosan gondoskodik lakossága vízigényeinek megfelelő kielégítéséről. Ebben a tekintetben nemcsak a tőlünk nyugatra fekvő országok előznek meg bennünket évtizedekkel, hanem még a tőlünk keletre fekvő országok is előttünk járnak ezen a téren. így pl. Bulgáriában a lakosság 51%-a használ vízvezetéki vizet. Törökország törvényhozás útján kényszeríti a 10.000 lélekszámot meghaladó városait, hogy megszabott rövid időn belül vízvezetéket létesítsenek. Hogy pedig — számokban kifejezve — mennyire megelőztek bennünket a kultúra e terén a nyugati államok, s közöttük még a hozzánk legközelebb fekvők is, arról csak a legnagyobb megdöbbenéssel beszélhetünk. Valóban lázas vízmüépítési tevékenységet láthattunk a mostani háború kitörése előtt az egész világon mindenütt. Ennek a ténynek a megvilágításában még elhanyagoltabbnak és tarthatatlanabbnak mutatkozik hazánk ivóvízellátásának kérdése. És ezen a téren ennek dacára még ma is hiányzik a nagyvonalú, átfogó intézkedés. Egyedül a községek vízellátásának terén indult meg a kormányzat elhatározásából a kiáltó baj elleni küzdelem. Ebben az irányban az Országos Közegészségügyi Intézet fejt ki élénk és áldásos tevékenységet. Rendszeresen vizsgálja az ország községeinek vizét, ezeket az eredményeket feldolgozza s továbbmenöleg arra törekszik, hogy minden faluban legalább egy olyan, kutat biztosítson, melynek vizét a lakoisság veszély nélkül ihatja. Az általa előállított ilyen kutakat „Jó ivóvíz" táblával jelöli meg s azok vizét továbbra is szakszerűen ellenőrzi. A „Jó ivóvíz" táblás kutak száma az országban 1940. év végén 1837 volt. Az Intézet 1940. évben végzett munkájáról kiadott közlése szerint, annak az •évnek a végéig megvizsgáltak és nyilvántartottak mintegy 42.000 kutat. E kutak közül több, mint 70%-nak vizét kifogásolták. Ez az adat rendkívül lesújtó. Amilyen megnyugvással lehet tehát tudomásulvenni azt, hogy a községek egészséges ivóvízzel való ellátására megtaláljuk a törekvéseket, •sőt az államhatalom intézményes gondoskodását, éppen olyan aggodalommal kell megállapítanunk, hogy a városok vízellátásának megoldá-