Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében
A víz a föld belsejében 133 lyók vizéből a hasadékokba kerülő vizek nem egyszerűen függőlegesen szállnak alá, mint valamely homokban a lefelé szivárgó víz, hanem útjukat a rendelkezésre álló karsztos járatok lefutása és iránya szabja meg. Erükben ~a járatokban, barlangokban egész patakok mozoghatnak, vízesések alakulhatnak ki, a víz egyes kürtőkben, a közlekedő edények törvényei szerint fel is emelkedhet, nyomás alá is kerülhet. Ha egy ilyen vizet vezető járat a víz leszálló útja közben valahol újra a felszínre to'rkollik, k arsztforrá s keletkezik. Ha a járatokba bejutó és onnan újra kilépő vízmerfnyiséget meghatároznánk, azt látnánk, hogy ezen a karsztforráson a víznek csak egy részejutott^ újra a felszínre. A barlangpaíak vize épenúgy veszteséget szenvedett, mint a karsztterületeken átfolyó felszíni vizek, melyek részben a mélység felé vezetődtek le. Ennek oka az, hogy a víz a karsztnak ebben az övében nem vizetzáró, hanem hasadékokkal átjárt alapon folyt s nem történt más, minthogy a felszínről elnyelt vízmennyiség egyrésze hamarabb kerülhetett újra napvilágra, mintsemhogy nagyobb mélységekbe vezetődött volna. A karsztnak azt a részét, melyben a víz útban van a mélység felé, mely nem vizet tárol, hanem vizet veszít, s melyben tehát a víz a vízrekesztő feküt el nem érte, leszálló karsztnak, vagy a leszálló karsztví z övéngk nevezném el. A leszálló karszt forrásai füg getlenek minden karsztvízszintt öl. térszíni magasságuk esetleges, vízbőségük a csapadékviszonyokkal közvetlen összefüggésben van s a vízbelépéshez való közelségüktől és a járatok bőségétől függően meg is zavarodhatnak. A járatok hozzáfolyásának bősége, illetve gyűjtőterületük nagysága szerint lehetnek a leszálló karszt forrásai időszakosak, vagy többé-kevésbbé állandóak. A leszálló karszt az igazi eleven karszt, mely a járatok tágítására a csapadék szénsavát először használhatja fel s a benne mozgó, többnyire szabad tükörrel áramló víz, illetve a magával sodort hordalék, a barlangrendszert mechanikailag is tágítja. A leszálló karszt vize lefelé haladó útjában végül elérkezik a karsztnak abba a szintjébe, mélyben a vizetzáró fekü felett már minden szabad összefüggő hézag hidrostatikus összefüggésben álló vízzel van kitöltve s ezért a hézagokban és járatokban közös víztükör alakul ki. A víztömeg lefelé való útját itt már vizetzáró fekü zárja el, a víz erre a vízrekesztő feküre támaszkodik, ezért a karsztnak ezt az övét a támaszkodó karsztvíz övének, vagy támaszkodó karsztnak nevezném el. A támaszkodó karszt már vizet tárol. A víz itt már legfeljebb a fekü lejtésének megfelelően lassú áramlásban van, C0 2 tartalmát a leszálló karszt már nagyrészt felhasználta, a víz járatbővítő hatást tehát már alig fejthet ki. Erősebb áramlások ott mutatkoznak, ahol esetleg az erózió a térszínt a víztükörnél mélyebbre vágja be és így karsztforrás keletkezik. A támaszkodó karszt forrásai már állandóak és felszinrelépésíiktöl a karsztvíz Tükrének helyzetére következtethetünk.
