Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)
Horusitzky Ferenc dr.:A víz a föld belsejében
134 Dr. Horusitzky Ferenc Schréter Zoltán és Vigh üyula már rámutattak Szakosztályunk előtt a sekély- és mélykarszt Katzer által meghatározott különbségére. A sekélykarsztban az erózió a térszínt a karsztvízszint alá, a vízrekesztő feküig vághatja be, a víz itt tehát a felszínre léphet s ezért a sekélykarszt víztároló képessége kisebb, a víz aránylag rövid út után léphet újra a felszínre s ezért az összefüggés a csapadékviszonyokkal még mindig érezhetőbb. A sekély karsztban a víz áramlása is erősebb, mint a mélykarsztban. A mélykarszt támaszkodó övében a karsztvíztükör többé-kevésibbé mélyen a felszín alatt van s a vizetzáró feküt az erózió nem érte el. A mélykarsztban a támaszkodó öv nagy vastagságú, tárolóképessége igen nagy. A víz áramlása jelentéktelen, oldóképessége már csak helyileg van, ahol a mélységből származó szénsavat vesz fel magába. A mélykarszt támaszkodó övének hasadékaiban inkább az oldott mésztartalom kiválását észlelhetjük kalcitos bekérgezések alakjában. A mélykarszt támaszkodó övében a járatrendszert az egykori leszálló karszt mélybesüllyedt járatai, (ez az igazi „őskarszt"!) szilárdságtani és tektonikai síkok, hévforrásoktól kioldott üregek és elporlasztott közetrészletek szolgáltatják. A mélykarszt víztükrére a csapadékviszonyok csak alig és nagy késéssel hatnak. A víz ide hosszabb úton, már jobban megszűrve érkezik és sohasem zavarosodik. Víztömege nagykiterjedésű összefüggő víztükörrel bír. Mindezekben az esetekben a karszt közvetlen összeköttetésben van a felszínnel, melynek vizei közvetlenül érhetik el a karsztvíz tükrét. A karsztos kőzeteket azonban idővel vizetzáró rétegek fedhetik le, a karszt a mélységbe süllyedhet kéregmozgások folyamán és mindmélyebben eltemetődhet. Ebben az esetben a közvetlen összefüggés a felszínnel elzáródik. Az előbbi esetben legyen szabad nyilt karszt ról, az utóbbiban f edett karsztról beszélnem. A megkülönböztetésnek higiénikus jelentősége nyilvánvaló, mert a fedett karszt nem kaphat felülről közvetlenül szennyezést. A vizetzáró fedőrétegek és a karszt érintkezési felülete feküdhet a karsztvízszint felett, mely esetben a karsztvíz nem áll nyomás alatt, vagy feküdhet mélyebben a karsztvízszintnél, mely esetben a karsztvíznek nincs szabad víztükre, csak piedzometrikus szintje. Ez esetben a karsztvíz nyomás alá kerül. A fenti lényeges különbség szerint beszélhetünk szabadszintű és leszorított szintű fedett karsztról. Különösen ez utóbbi karsztvíz az, melynek összefüggése a külvilággal alig van. A Budai hegység altalajában, s a dunántúli szénmedencék altalajában a vizet tároló karszt a legnagyobbrészt ilyen leszorított színtű fedett mélykarszt, mely mélységbeli kiterjedéséhez képest csak jelentéktelen, egy-két felszínre bukkanó triaszrögön, mint valami szelelön át érintkezik a külvilággal. Ezeket a fedett karsztból a felszínre bukkanó részleteket, az „ép karszttal-'
