Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

I anulrnány a hazai belvízrendezésről 109 A legújabb drainmódszerek közé tartozik a réselő drainezés. Ennek gazdaságossága az olcsó réselő kotró alkalmazásától függ. Ez a különleges kotró keskeny és mély réteget vág a talajban, amely rést azután kaviccsal, kőtörmelékkel, vagy laza földdel kitöltünk. A réselő drainezés önmagában talajjavító, ha kisebb vagy nagyobb vízzáró rétegeket törünk át vele, s így a felesleges vizeket egy alsó vízvezető rétegbe vezetjük. Nagyobb vastagságú kötött talajoknál a réselő drainezést csődrainnel párosítjuk s így gondoskodunk a víz eltávolításáról. A károsan tározott vizek gyors elvezetése mellett fontos a hasznosan tározott vizek mennyiségének növelése. Mély talaj-vízállás mellett hasznosan tározhatunk vizet a hézagok teljes kitöltésével (dT

2

h) Ezt a tarozást elősegítjük a fent már említett elzárási és duzzasztási módszerekkel és ezeken kívül medencék, talajvíznyelő aknák, talajbarázdák és elárasztás útján. Síkvidéken a lecsapoló árok rendszert száraz időjárásnál vízzel tölthetjük meg az élő vízfolyásból vagy felszíni tározókból és ezzel is a talajvíz szabályozásához járulunk hozzá és egyúttal a dT

í

h értékét is növeljük. Elsősorban a VK-ig való hasznos víztározást (dT

2) segítjük elő az Amerikából származó sáncolási módszerrel. A talajvíz készlet növelését ez csak annyiban módosítja, amennyiben a talaj kötöttsége megengedi. A sáncolás Amerikában fejlődött ki a terraszolásból. A nagyfokú termőréteg elmosások miatt csökkenteni próbálták a víz romboló munkáját és a víz tározásának csak másodrendű célja volt. Magyar viszonyok között a tározási célok és a rombolás megakadályozása egyenrangú tényezők. A sáncok szabályos, mesterséges földhullámok, amelyek vízszintesek vagy ferdék lehetnek. A vízszintes sáncok (a rétegvonalakon elhelyezett földhullámok) a teljes leeső csapadékot visszatartják és így a jó vízgazdálkodású talajok hasznos tározó terét teljesen kihasználhatjuk. Rossz vízgazdálkodású talajokon a teljes csapadékmennyiség tározása káros s ilyen helyeken lejtős sáncokat készítünk, mely kisebb mértékű és kisebb sebességű vízlefolyást megenged. Ezek hosszlejtése 5%-nál nagyobb nem lehet. A sáncok készítésénél arra törekszünk, hogy a mezőgazdasági termelésből, a legkisebb területet sem vonjuk el. A széles és alacsony sáncok épp úgy művelhetők, mint a sánc mellett lévő terület. A sáncok kitűzését mérnök végzi. A sáncolás készítése legkönnyebben a gyárilag készített sáncoló géppel történhet. Ez a munka nem jár nagy költségekkel. A rossz vízgazdálkodású talajokon vízszintes sáncolást csak akkor alkalmazhatunk, ha előzőleg vagy egyidejűleg a talaj rossz fizikai tulajdonságait megjavítjuk, azaz a hasznos tározó teret megnöveljük (dT

2). Ez a talajjavítás az észszerű vízelvezetéseken kívül, más módszerekből is állhat, melyekről röviden megemlékezünk a szikesek javításával kapcsolatban. A szikesek javítása s ezzel vízvezető és víztartó képességük növelése a talaj kimosásával, meszet, vasat és savanyító anyagot tartalmazó anyagok alkalmazásával történhet.