Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

108 Salami n Pál létesítésénél. A belvízi szivattyútelepek jellemző sajátsága, hogy az üzemanyag költsége harmincad-hatvanad része csak a bruttó költségnek, ezért új telepek felállításánál amennyire csak lehet, csökkentjük a befektetési költségeket, esetleg az üzemanyagok költségeinek terhére is. Ezt az újrendszerü propellerszivattyúk alkalmazásával érjük el, amelyek közvetlen tengelykapcsolású elektromotorokkal hajthatók meg. A szivattyútelepek munkagépeinek meghajtására újabban igen jól használhatók a jármű benzin- és Diesel-motorok. Az úszóműre szerelt korszerű szivattyútelepek a tökéletes vízgazdálkodást segítik elő, öntözővíz szolgáltatása révén. Kísérletezés alatt állnak az élő vízfolyásokba építhető álló- vagy úszószivattyútelepek, melyek a vízierő segítségével emelik ki a tökéletes vízgazdálkodáshoz szükséges vizet. Általában a szivattyútelepeknek öntözés céljaira való igénybevétele (átváltható nyomóvezetékkel) jobb kihasználásra vezet, s így a belvízlevezetés gazdaságosabb lesz. Az újszerű szivattyúzási módszerek közül felemlíthetjük még „a hortobágyi módszert", ennek lényege, hogy hőerőgép helyett a hóolvadás nagyobb vízmennyiségeinek vízierökihasználásával töltik meg a magasan fekvő és a tökéletes vízgazdálkodást elősegítő tározást. A hóolvadáskor lefolyó vizek egy része tehát felemeli az öntözési célt szolgáló másik részt. A lecsapoló eszközök drágasága (elsősorban a csődrainé) miatt régi elfelejtett módszereket felújítottak, illetve újakat alakítottak. A vakonddrain alkalmazása az első csoportba tartozik. A drainezés, vagy alagcsövezés a káros vizek elvezetése mellett talajjavító munkát is végez. A kötött talajokon ugyanis a keletkezett repedések a csődrain közelében a jó vízelvezetés miatt, nem duzzadnak be teljesen újra és a következő kiszáradásnál már finomabb hézagok keletkeznek. Ez a folyamat állandó porhanyósításra s így a talaj vízgazdálkodásának javulására vezet. Ez a kettős haszon jelentkezik a vakondraineknél, amelyek olcsóságuknál fogva igen jelentősek. A vakond-drain lényegében egy csődrain, melynek falai azonban nem égetett agyagból, kőből vagy fából készülnek, hanem a talaj tömörítéséből. A vakond-eke (mely egy késből és egy hengeres testből, az ú. n. vakondból és a mögéje akasztott kúpból áll) 40—80 cm mélyen vakondjáratokat túr a talajban és annak falait tömöríti. Költsége megfelel kb. egy mélyszántás költségeinek. Tartóssága a talaj kötöttségétől függően 4—30 esztendő, vagy még ennél is hoszszabb idő. A vakond-drain egyedüli hátránya, hogy nagy vonóerő szükséges, ami esetleg nem áll rendelkezésre (20 — 22 LE-s gépekre van szükség). Egy új német eljárás ezen is segít, mert a vakondjáratokat két menetben állítja elő s így 10—15 lóerős vontatók is megfelelnek. Ez a két menet a kés és a vakond külön való mozgatásából áll.