Hidrológiai Közlöny 1942 (22. évfolyam)

Salamin Pál: Tanulmány a hazai belvízrendezésről

I anulrnány a hazai belvízrendezésről 109 részt a talaj porhanyósabbá tételében nyilvánul. Drainezést a magasfekvésű hideg talajokon és a mélyfekvésü kötött talajokon alkalmazzuk. A lecsapoló hálózat tervezésének és végrehajtásának, egy-két a legújabb időben kialakult és elterjedt részletét ismertetjük: a) A lecsapoló csatornarendszer számítási módjait, b) a gyors vízlevezetést elősegítő szivattyútelepek tervezésének követelményeit, c) a vakond-drain-rendszert, d) és a réselő drain-rendszert. A lecsapoló csatornahálózat által szállított összes vízmennyiséget (melynek ismeretében méretezünk) megadja a hosszabb és rövidebb időszakra felállított vízgazdálkodási egyenlet. A vízgazdálkodási egyenlet felállításához szükségünk van a Iefolyási tényező ismeretére. A Földtani Intézet által készített talajtani térképekből, amelyek mind a talaj vízvezető képességét, mind a lehetséges talajtározó teret megadják, következtetni lehet a lefolyó vízmennyiségekre és a Iefolyási tényezőre. Összevetve a valószínű csapadék időtartamát, sűrűségét a rendezendő terület uralkodó jellegű vízvezető képességével (melyet planimetrálással határozhatunk meg a talajtani térképről) és pillanatnyi rendelkezésre álló tározó terével, megadhatjuk a lefolyó vízmennyiségeket és a Iefolyási tényezőt. A várható legnagyobb másodpercenkénti lefolyást a késleltetés figyelembe vételével határozhatjuk meg. Az olasz vizsgálatok elvileg hasonlóan jártak el, mert szintén a vízgazdálkodási egyenletből indultak ki és pedig annak a szivattyútelepek által pontosan kiértékeit alakjából. A vízgyűjtő területek sajátságait függvényekben fejezték ki, mely összefüggések felállítását azonban nem a talajtani adottságok pontos meghatározásából való kiindulással végezték el, hanem a meglevő lecsapoló rendszerek működési adatainak felhasználásával. A csapadék viszonyokat a Montanari-féle klimatikus valószínűségi törvény felhasználásával veszik figyelembe. Az egyes vidékeken ilymódon nyert Iefolyási tényezőket azután kidolgozták az összes létesítendő telepekre. A várható legnagyobb mp-kénti lefolyást a Iefolyási tényezőből nem a késleltetés figyelembevételével vezetik le, hanem a csatornákban végbemenő Iefolyási törvényszerűségek vizsgálatával. A késleltetési eljárás elvetésére az vezetett, hogy ez a csatorna tározó képességét és a lecsapolás megvalósítása előtti és utáni különböző állapotokat nem veszi figyelembe és hogy a késleltetési idő meghatározása igen bizonytalan. A mederben való lefolyásnál fellépő törvényszerűségek figyelembevétele Puppini és Visentini eljárásával történt. A vízlevezetéseknél igen gyakran hiányzanak a szükséges esések, vagy a befogadó folyó árvíz szintje túlmagas. Ilyenkor beépített szivattyútelepekkel vagy szállítható szivattyúkkal lehetővé tesszük, illetve gyorsítjuk a vízeltávolítást. A modern fejlődés új követelményeket állít fel a szivattyútelepek