Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

A Dunántúli-Középhegység karsztvizének néhány problémájáról ti9 Triászvíznek nevezzük viszont Középhegységünkben Jex Simon, óta az olyan karsztvizet, amely triász mészköveinkhez és dolomitjainkhoz kapcsolódik. Triászvizeink túlnyomó része a felsötriász fődolomit és dachsteini mészkő vize, ugyanis az ezekből álló csoport Középhegységünk leghatalmasabb összefüggő karsztosodásra hajlamos kőzetcsoportja. Schréter fögeológus úr hozzászólásában rámutatott, hogy a triászvíz elnevezés nem kifogástalan. „A Bakony vizei pl. nem csak a triászból eredő vizek. A helyes elnevezés a karsztvíz." Valóban sok megszívlelendő van e nomenklatúrái megállapításban. A triász karsztvizei pl. gyakran más kőzetek karsztvizeivel állnak közvetlen összefüggésben és ilyenkor nehéz lehet az elhatárolás. Átkereszteljük-e a logikus követelményeknek megfelelően pl. valamely jura mészköböl triász-mészkőbe áthaladó barlangi folyó vizét a kőzethatáron juravízröl triászvízre? E nehézségek dacára is aligha küszöbölhető ki a triászvíz elnevezés irodalmunkból, mert e fogalom a bányászat szülte gyakorlati szükség. Erre utalt Vendl AJadár társulati elnök úr is hozzászólásában. A triászvíznek újabban felismert határozott kémiai jellege (55. és jelen tanulmány 4. fejezete), továbbá egységes elterjedése (lásd a 3. fejezetet) is indokolja használatát. Legtöbb esetben elhatárolása sem kétséges, így pl. nyilvánvaló, hogy az olyan triászvizet is, amely más kőzeten keresztül tör a felszínre, szintén triászvíznek, pl. másodlagos triászvíznek kell nevezni. Kifejezetten hangsúlyozni szeretném az egyik hozzászóló szaktárs úréval ellentétben álló azt a felfogásomat, hogy a Középhegységünk peremi héwizeinek egy jelentékeny része, éspedig éppen a legbővebb vizű források triászvizek. E kérdésről jelen tanulmány 4. fejezetében szólok részletesebben. 2 Schréter Zoltán és Vigh Gyula hozzászólásaikban utaltak az egymás felett fekvő karsztvízszintek elkülönítésének szükségességére és ennek nehézségeire. 3 Az ajkai szénterület vízviszonyait illetően legújabban értékes adatokat kaptam Madas József ajkai h. bányaigazgató úr, igen tisztelt barátomtól, ö a Rozlozsniktól megadott 204 m-es ajkai karsztvíztükör-magasságot általában túlságos alacsonynak tartja és azt uralkodóan 210—222 m-re teszi. A Padrag és Urkut közti területen 14 pontnak víztükrét, illetve vizbetörési magasságait volt szíves összeállítani. Ezek szerint a terület délnyugati részén, Padrag és Csékut táján, valamint északkeleti részén, az Ármin-akna és a Cservári-légakna táján, főleg 200—225 m-es tükörmagasságot észleltek. Viszont e két területrész között, a Jolán-akna vidékén, valamint ettől ÉNy és DK-re még magasabb, nevezetesen 237—247 m-es víztükröket figyeltek meg. (Megjegyzendő, hogy ez adatok egy részét fúrásokban észlelték és ezeknél, Madas igazgató úr szerint, több m-v's bizonytalanságokkal is számolni lehet.) Madas igazgató úr adatai mindenesetre arra mutathatnak, hogy az ajkai szénmedence déli felében, a középvonalon a víznívók nyeregszerűen kiemelkednek. — E kidomborodás jól beleilleszkedik a Dunántúli Középhegység karsztvíztükrének a jelen vizsgálataink alapján feltételezhető általános szerkezetébe. A Középhegység karsztvíztükrének legmagasabb (200—260 m-es) kidomborodása, tengelye ugyanis az É-i Bakonyon, kb. Zirc vidékén húzódik át ÉK—DNy irányban Ajka és Kisbér közt. A Műíte-féle adatokból feltételezhető Ajka-vidéki karsztviztükör-nyereg éppen e tengely délnyugati végének felelhet meg. E tengely folytatásában tovább délnyugatra azután még egy kisebb tükör-kidomborodás gyanítható, Sümeg vidékén. Mindezt világosan fogja szemléltetni a német szövegben megjelenendő térképvázlat. 4 Mint látható, e sorok írója nem oszthatja teljesen az egyik kitűnő hozzászólónak Szabó Józseféhez kapcsolódó azt a nézetét, hogy a karsztvíz szilárd maradék