Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

88 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér íelé lejtősödő magasságait a Nagyalföldön többnyire 90—120 m körüli artézi vízszint magasságaival, úgy a kétféle tükörrendszer mintegy egymás folytatásának tetszik. Nem kerülhetjük el tehát a kérdést, nincs-e valami kapcsolat a triásvíz és az alföldi ártézi vizek közt. Természetesen az ártézi vízszintek és a triászvízrezervoár közti számtalan vízrekesztő réteg kizárja az általános közvetlen hidrológiai kapcsolat lehetőségét. Az ártézi víztükröket azonban számos tényező, így a fedő rétegek nyomása, nagyobb vízszintes és függőleges intervallumra kiterjedő áteresztő rétegek esetében a hidrosztatikai nyomás, a víz gáztartalma, hőtnérséke, oldott anyagai, a vizet bezáró kőzet sajátságai, stb. befolyásolják, részben ma még pontosan meg nem határozható módon. E tényezők közt szerepelhetnek a környező vízrekesztő rétegek egyes sajátságai is, pl. az agyagos rétegeknek különböző módon kötött nedvességtartalma, amit a rétegre nehezedő nyomáson és hőmérsékleten kívül a környezet, ill. a horizontális szomszédság általános víztartalma is befolyásolhat. A környezetnek ez az általános nedvességtartalma pedig az óriási peremi karsztvízrezervoár víztükre alatt magasabb lehet, mint felette. Talán ilyenszerü módon értelmezhető az a sajátságos jelenség, hogy bárha az alföldi ártézi vizek a legkülönfélébb mélységekből, tehát különféle rétegnyomású víztartókból táplálkoznak, mégis víztükreik nem nagyon különböző, hanem éppen a peremi triászvíztükrébe többé-kevésbbé átmenő 110 m magasság körül ingadoznak az egész Nagyalföldön. Szerepet játszhat még e tekintetben, hogy mindkét vízrendszer főmegcsapolója végeredményben a 80—90 m t. sz. f. magasságú Duna. 1 Amikor a jelen dolgozatnak néhány fögondolata „A Keszthelyi-hegység és Hévíz hidrológiájáról" szóló dolgozatomban a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya előtt 194'. márc. 26-án bemutatásra került, néhány értékes hozzászólás is elhangzott. A hozzászólók Gedeon Tihamér, Horusitzky Henrik, Mazalán Pál, Papp Ferenc, Scliréter Gyula, Vendl Aladár elnök, Viah Gyula és Vitális Sándor urak voltak. Minthogy dolgozatom bemutatásán nem lehettem jelen, ' észrevételeimet a társulati titkár úr gyorsírásos jegyzetei alapján megküldött hozzászólásokra e tanulmány lábjegyzetedben sorolom fel. Azóta megjelentek a Hidr. Közi. új kötetében Schreier. Vadász és VígA-nek részben ugyanezen kérdéseket tárgyaló munkái. Bárha jelen dolgozatom néhány lényegesebb eredménye és felhasznált adatainak egyrésze egyezik e munkákéval, mégis közlöm tanulmányomat változtatás nélkül, mert úgy hiszem, több tekintetben kiegészíti az eddig megjelenteket. A hozzászólások egyrésze a triászvíz és karsztvíz fogalmának pontosabb elhatárolását látta szükségesnek. E fogalmakat természetesen szerző úgy az előadás szövegében, mint jelen dolgozatban a közismert értelemben használja. Tehát: karsztvíz általában a karsztos kőzetek üregeiben található víz. Ide soroljuk tehát a Grund-féle karsztos „Sickerwasser"~t is. Minthogy a kőzetet gyakorlatilag akkor nevezzük karsztosnak, ha abban földalatti vízjáratok is vannak, anélkül, hogy az üregek (tektonikus, zsugorodási, karsztos) eredetét ténylegesen minden esetben megállapíthattuk volna, ezért fenti meghatározást gyakorlatilag úgy is fogalmazhatjuk, hogy a karsztvíz a karsztosodásra hajlamos közetek üregeinek a vize.