Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

A Dunántúli-Középhegység karsztvizének néhány problémájáról ti9 vizek összetétele is, amelynek alapján két genetikai fötipust különítettem el az ártézi vizek közt. Az egyik fötipus főleg félsós és tengeri, pontusikorú és idősebb üledékes kőzetekből származik és e vizek az üledékes származásának megfelelően uralkodóan konyhasós jellegűek. A másik tipus főleg a legfiatalabb: pontusi és fiatalabb, édesvizi-mocsári-fluviális fáciesü üledékebői származik és ennek jellege, ismét az üledékbe zárt eredeti víznek megfelelően, uralkodóan alkálihidrokarbonátos. (54-b). Karsztos vizeink és így triászvizeink a mészkőre ill. dolomitra többékevésbé telített csapadékvizekként foghatók fel, mint arra már az előbbi fejezetben tárgyalt kémiai alkatuk is mutat. Az üledékből „kiizzadt", dehidrációs víz bennük lényeges szerepet nem játszhat, egyrészt azért, mert a tiszta karbonátos üledékek eredeti víztartalma sem nagy, másrészt azért, mert a jelenlegi víztartó üregek csak a kőzet megszilárdulása, vagyis az üledék eredeti víztartalmának kiizzadása után képződtek. Az esetleg ezelőtt képződő üregek ugyanis a még lágy kőzetben összenyomódnának. Más üledékből utólag átpréselt dehidrációs vízről pedig azért nem lehet szó, mert ezeknek kémiai jellege, mint az alföldi ártézi vizek példáján láttuk, egészen más, mint a karsztvizeké. Juvenilis hozzákeveredések ugyanezen okból szintén nem lehetnek lényegesek tipikus karsztvizeinkben. Középhegységi peremi hőforrásaink egy jelentékeny része szintén a karsztvizekhez, és pedig az alaptípusú triszvizekhez sorolandó. E felfogás mellett a következőket említhetjük meg: 1. Legbővebb vizű hőforrásaink vizének kémiai összetétele tökéletesen megegyezik a normális alaptípusú triászvizekével, mint azt az előző fejezetben láttuk. 2. A triászvizek hőmérséke a hegység peremei felé (gyakran fokozatosan) emelkedik, a triászvíztartó mészkő-dolomit rögök besülyedésével, tehát felmelegedésével párhuzamosan. 3. Az a rendkívül nagy vízhozam, amely számos hőforrásunkra, pl. keszthelyi Hévízre, esztergomi forrásokra, kisebb mértékben a budapesti római fürdő forrására jellemő, csakis üreges, vízjáratos kőzetből származhat. Különösen abban a nagy mélységben, amelyre hőforrásaink hőmérséke mutat, nem maradhat meg a laza kőzetek eredeti nagy porustérfogata. E mélységben csak szilárd karbonátos kőzetekben tudunk elképzelni olyan bőjáratú és terjedelmes üregrendszert, amely ennek a vízbőségnek ill. vízsebességnek szolgáltatásához szükséges. Minthogy ilymódon éppen bővizű hőforrásaink tekintendők elsősorban triászvizeknek, hőforrásaink legfőbb vízrezervoárjaként a triászvizrezervoár adódik. Triászvizes bővizű hőforrásaink vízmennyisége mellett összes többi középhegységi peremi hőforrásunk vízmennyisége csaknem elhanyagolható. A keszthelyi Hévíz pl. egymaga több vizet szolgáltat (kb. 48 m

3/min), mint az összes budapesti hőforrás együtt véve (37.75 m

3/min