Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

84 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér Papp Ferenc szerint). Pedig a budapesti hőforrások vizének nagyrésze is triászvíz, így a legbővízííbb (7.08 m

s/min vízhozamú) római fürdőé. A hőforrásaink, különösen a fővárosiak, eredete kérdésének nagy irodalma van. A régibb irodalmat Schröter (48. pp. 183—192), az újabbat Papp Ferenc (33. pp. 84—86) állította össze. A kérdés eleinte az volt, vájjon vadozusak-e a hévizek — ezí' a nézetet vallották Szabó, Molnár János, Zsigmondy, Tschebull, Schafarzik, Böckh Hugó, újabban Mádai — vagy pedig juvenilisek ill. kevertek, — ezt állítják Suess, id. Lóczy, Kalecsinszky, Pálfy, Schréter, később Schafarzik is, Jaczewski, Bálás, Papp Ferenc. A kevertvíz-elmélet hívei közül egyesek újabban utalnak arra, hogy a viz nem juvenilis része is a források legalább egy részénél a triásznál mélyebb kőzetcsoportokból származhat (Weszelszky, Horusitzky Henrik, Pávai Vajna, Vitális Sándor), s ezeket „mélységi vizek" néven különítik el a karsztvizektől. Részben a mélységi vizek magyarázataként fejlődött ki a vadozus és juvenilis elmélettel szemben a dehidrációs elmélet (Weszelszky, Pávai Vajna). — Jelenleg tehát túlnyomóan kevert vizüeknek tekintik hévvizeinket és azok is, akik a karsztvizektől elkülönítik a mélységi vizeket, rendszerint elismerik e mélységi vizeknek a karsztvízzel kevert voltát (19, pp. 64.). A hőforrásoknak ezt a kevert eredetét igyekszik e sorok írója közelebbről meghatározni azáltal, hogy elkülöníti a rendszerint bővizű, uralkodóan triászvizes hőforrásokat, a rendszerint vízszegényebb, kevertebb, ill. a részben igazi mélységi, legmagasabb hőmérsékíí hőforrásoktól. Bővizű (triászvizes) hőforrásaink szerintem főleg csak annyiban kevertek, amennyiben a mélybesülyedt mészkő-dolomit tömegekben felmelegedett triászvíz a magasabb helyzetű rögök hideg triászvizével keveredhet a (többnyire peremi) törések mentén. Ezekben egyedül a magas oldott Ca-Mg-mennyiség alapján az előbbi fejezetben feltételezett magas CO,tenzió mutathat némi juvenilis befolyásra. Ez az állapot azonban valószínűleg csak újabb keletű: hévvizeink a miocénben és pliocénben még túlnyomóan erösebb juvenilis hatásokat mutattak, mint azt Schréter kifejtette (48, újabban 39, p. 118. lásd 41-et is.) Amint azonban az itteni magmatikus működés mindinkább elhalt, a juvenilis hozzákeveredések is csökkentek hévvizeinkben s azoknak triászvízjellege vált uralkodóvá. Végeredményben jelenkori bővizű hőforrásainkban maga a víz uralkodóan triászvíz, magas hőfokuk is legfeljebb csak részben közvetlen juvenilis hatás eredménye és csak bizonyos oldott' ionok juvenilisek, de ezek mennyisége alárendelt. — Csekélyebb vízhozamú és különösen legmelegebb hőforrásaink közt azonban ma is vannak még olyanok, amelyekben a juvenilis ill. a triásznál mélyebb kőzetcsoportokból származó részben