Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

82 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér íTiikai egyensúly van és ez az egyensúly biztosítja triászvízforrásaink egységes összetételű alaptípusát. Minthogy ilymódon a mélyebb triászvizek is állandóan, bárha lassan kicserélődnek, e mélyebb karsztvízről sem lehet azt állítani, hogy egyenesen régi geologiai korokból származna. (Erről egyébként a következő meggondolás alapján könnyen meggyőződhetünk. A Bakonyban mintegy 200 m vastagnak vehető fődolomit elkarsztosodását bőven 3%-nak, mint felső határnak vehetjük, minthogy Schmidt Sándor az esztergomi szénmedence uralkodóan dachsteini mészkövére a Grund-féle képletekkel számítva 4.7%-ot nyert s ez alapon kereken 2%-ot vett. Ha feltételezzük, hogy ez az összes karsztos üreg tele volt vízzel — ami pedig nyilván szintén túl bő felső határ — úgy ez 6 m vastag víztömegnek felel meg, ami mindössze egyetlen évi teljes csapadékmennyiséggel egyenlő!) A triászvíz fenti alaptípusától eltérő összetételű „triászvizek"-et tehát keverteknek kell tekintenünk. Ilyen kevertvizet szolgáltat pl. a Budaihegységben számos kisebb vízhozamú forrás, továbbá a Keszthelyi-hegységben a gyenesdiási Szentjános forrás (lásd bővebben 54.). Érdekes viszont, hogy a triászvíz eredeti kémiai jellegét mennyire megtartják egyes ilyen eredetű felszíni vízfolyások, pl. a Balaton-felvidék egyes patakja: Egerpatak, Tapolca-, Lesence- és a balatongyöröki patakok, (I. táblázat). 5. Vizeink eredete. Különféle vizeink eredetére nézve, mint ismeretes, 3 fontosabb feltevéssel kell számolnunk: juvenilis (-magmatikus), vadozus és dehidrációs származás. Természetes, hogy több kísérlet történt arra, hogy egyetlen feltevéssel lehetőleg az összes, vagy legalább minél nagyobb számú víztipust lehessen levezetni. Valószínűbb azonban, hogy a 3 elmélet egymás mellett érvényes és pedig különféle víztipusokra. E sorok írója az alföldi ártézi kutak vizét nagyrészt az üledékek dehidrációs vizének, a triászvizek alaptípusát és középhegységi peremi hőforrásaink víztömegének uralkodó részét vadozus víznek, hőforrásaink más részét és számos hidegebb ásványos forrást főleg a fiatal eruptivumok közelében kevert juvenilis vizeknek látja. Alföldi ártézi vizeink jelentékeny részét Suess-Gautier-Weszelszky elméletével a fiatal üledékekből „kiizzadt" dehidrációs vízként foghatjuk fel. Különösen az agyagos, és a homokos üledékek tartalmaznak eredetileg nagy mennyiségű vizet, ami azután a besülyedéskor a nyomás és hő hatására főleg a homokos-kavicsos rétegek pórusaiba préselődik. Hogy a zárt homoklencsék vize máskép alig származtatható, arra Weszelszky (63) és Pávai Vájna (37) kellőkép rávilágítottak. Erre a származásra mutat e