Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

A Dunántúli-Középhegység karsztvizének néhány problémájáról ti9 szerint a karsztvízrezervoár itt nem egységes, hanem tagolt, az előbbi fejezetben foglalkoztunk. Az eddig felsorolt adatokból látható, hogy a Középhegység DK-i szegélyén a Balatontól kezdve mindenütt a 140—155 m körüli, a hegység legszélén pedig néha még alacsonyabb, 124—130 m körüli karsztvíztükör jelentkezik. Minthogy a karsztvizes födoloinitcsoport ezen a részen egységesen végighúzódik (legalább is a mélyben), a karsztvíztükörnek az előbbi fejezetben mondott értelemben való összefüggését nem lehet kizártnak tartani. (A tektonikus árkokban való összefüggés lehetőségéről ugyancsak az előbbi fejezetben emlékeztünk meg: az ott mondottak a móri árokra is vonatkozhatnak.) Az összefüggés lehetősége különösen akkor szembeötlő, ha a még tovább északra fekvő területek karsztvízviszonyait is vizsgáljuk. Itt ugyanis a Duna felé lassan lejtő tiikönnagassággal ugyanolyan kémiai összetételű karsztvizek jelennek meg, mint akár a Keszthelyi-hegység, akár a Vértes fődolomitjaiban, noha a bezáró kőzet túlnyomóan már nem dolomit, hanem dachsteini mészkő. Minthogy pedig a vízösszetétel túlnyomóan dolomitos kőzetek kioldására mutat, legtermészetesebb az 'a feltevés, hogy az északi rész fokozatosan lejtősödő karsztvize a délibb dolomitosabb területekről származik. A Vértes déli felétől északra, valamint keletre, a Duna felé haladva a karsztvíztükör fokozatosan sűlyed: Tatabánya—Felsőgalla vidékén 138—139.5 m-ben (Kállai, 22. p. 36.), a Bicske—nagynémetegyházai medencében Faller szerint (14) ugyancsak 139 m-ben, a sárisápi karsztforrásoknál a katonai térkép szerint kb. 131 m-ben, a tatatóvárosi tavaknál 128—132 m táján (az itteni források magasságai 119—141 m közt ingadoznak), a tokodi Űj- és Köraknában 128.2—130.7 m-ben, a dorogi Új- és A-akna, valamint az annavölgyi Tömedék-aknában 125.8—126 mben, az ebszőnyi szállítóaknában 124.1 m magasságban van Stegl, ill. Kállai adatai szerint. (Megjegyzendő, hogy az itteni bányászati magassági méretek a katonai térkép adatainál kb. 6 m-rel magasabb értékeket adnak, 39. p. 118. szerint s így a 126 és 131 m-es adatok kb. ugyanazt jelenthetik.) Kállai és Stegl közölte a Pilisvörösvár—Szentiván-vidéki bányaterület karsztvíztükrének magasságát is: 132—133 m. Közvetlenül a Duna mentén, Budapest vidékén rohamosan lesűlyed a tükör: Alkotás-utca 119 m, Budakalász 112.5 m, Békásmegyer 111 m, Pomáz 109.5 m, Lukácsfürdő 104, ill. 106 m (Vitális Sándor: 59, 60. és Papp Ferenc: 33. adatai). A Duna túlsó, bal partján azután a triászvíztükör ismét emelkedik, így Kósdon a szénbánya vidékén 117.5—120 m Vitális szénmonografiája (58. p. 212.) szerint. Azt, hogy a Duna két oldalának triászvize egymással összeköttetésben van-e a Duna alatt a mélységben folytatódó