Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról

78 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér íelsőtriász mészkő-dolomit csoport útján, az előző fejezetben leírt lehetőség szerint, ma még meg sem kísérelhetjük eldönteni. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy az egri langyos források és ártézi kút vizének összetétele már nagyobb mértékben eltér a Dunántúli-Középhegység triászvíz-típusától. Végeredményben feltételezendőnek látszik, hogy a triászvízszint a Dunántúli-Középhegységnek túlnyomóan a DK-i peremén, a Keszthelyihegységtől egészen a Gerecséig és a Budai-hegységig, de igen valószínűen legalább is délen Veszprém vidékéig, északon pedig az É-Vértesben, Gerecsében és a Budai-hegységben egységes és összefüggő rendszert képez. Ezen belül nyilván vannak egymással alig, talán csak a kapilláris méretekhez közelálló méretű üregekkel kapcsolódó részletek, továbbá teljesen önálló, horizontálisan elkülönült karsztvízszigetek, járatok és vertikálisan elkülönült szintek. Ilyen teljesen elkülönült triászvízrezervoárt kell feltételeznünk pl. a Balatonfelvidék középső szakaszán, továbbá a Bakony északi részében. Egyébként azonban a karsztvíztükörnek csak kevéssé és úgylátszik rendszeresen, a hegységperemek felé szabályosan csökkenően változó magassága, továbbá a fő-karsztvíztartó fődolomit-dachsteinmészkő csoport összefüggő elterjedése, valamint a triászvizek állandó összetétele arra utal, hogy a triászvíz közvetlen összefügg a Dunántúli-Középhegység igen távoli és tekintélyes részein. 4. A triászvíz szilárd maradéka. 1. A triászvíz alaptípusa. A Keszthelyi-hegyég hidrológiai vizsgálatának egyik legmeglepőbb eredményeként kiderült, hogy az itteni túlnyomóan fődolomitból fakadó triászvizek szilárd maradékának összetétele pontosan megegyezik a Dunántúli-Középhegység túlsó, északi végének túlnyomóan mészkőből fakadó egyes triászvizeivel (54). Ez annál inkább is meglepő volt, mert ismeretes, hogy pl. a főváros szintén részben triászvíz-eredetü termális vizeiben oldott anyagok összetétele sokszor közeli források esetében is erősen változó. Ha azonban feltételezzük, hogy az összetétel ilyen hirtelen változásai a más szintekből, ill. a felületről származó vizekkel való keveredés eredménye lehet, úgy elképzelhető, hogy a triászvizeknek egységes összetételű alaptípusa van, amelyet legtisztábban a legvízdúsabb karsztvíz-megcsapolásoknál figyelhetünk meg. Ezeknél ugyanis a triászvíz óriási mennyiségéhez képest elenyésző felszíni hozzákeveredések a triászvíz eredeti összetételét nem változtathatták meg lényegesen. Az elemzési adatok ezt a feltevést igazolják: A Dunántúli-Középhegység legvízdúsabb triászvízforrásainak állandó összetételű és mennyiségű