Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)
Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról
A Dunántúli-Középhegység karsztvizének néhány problémájáról ti9 tést jelenthet, bármily körülményes úton és szűk, csak lassú áramlást biztosító üregek közvetítik is e kapcsolatot. Rozlozsnik— Schröter— Roth megfigyelései és számításai arra mutatnak, hogy az itteni vízjáratokban igen sürűek a szűkületek (39. p. 107—109.). Középhegységünk állandó és csak lassan és folyamatosan Iejtősödő karsztvíztükre mindenesetre feltűnő ellentétben áll az előbb említett külföldi példákkal és az azokból normaként levezetett szabályokkal. Középhegységünk, ill. annak részletesebben ismert karsztterületei tehát más típusba sorolandók, mint pl. a bihari, a borsod-hevesi Bükk-hegységi, a mecseid, vagy az alpi és dinári karsztok, amelyeken a fentemlített külföldi vizsgálatok alapulnak. Minthogy a karsztosodás nagy mértékben függ a geológiai szerkezettől, már az adott kétféle szerkezet-típus alapján sem lehet a karsztosodási különbségeken csodálkozni. A karsztvíztükör térbeli hirtelen és erős változásait az újabb kutatások alapján is főképen a megcsapolásokkal és hozzáíolyásokkal hozhatjuk kapcsolatba. Viszont a többi említett tényező, mint pl. a földalatti üregek alaki, összeköttetésbeli és érdességi viszonyai gyakorlatilag úgylátszik többnyire csak kisebb tükör-ingadozásokat eredményeznek. Bonyolult és nagymértékben szabálytalan karsztvíztükör tehát főleg a búvópatakokkal, ponorokkal és nagy aktivitású víznyelőkkel jellemzett karsztterületeken várható, amilyen az említett dinári és részben alpi és bihari karsztok. Ilyen karsztjelenségek hiányában lehet viszont a DunántúliKözéphegység részletesen ismert területein a víztükör oly feltűnően egyenletes és folyamatos. Csak a hegység peremi megcsapolásai környékén észlelünk határozottabb lejtőt a karsztvíztükörben, összhangban a megcsapolásokról általában mondottakkal. Minthogy ilymódon Középhegységünk részletesebben ismert karsztvíz-területeire a Grund-iéle értelmezést a főbb vonalaiban érvényesnek* tekintjük, nem látjuk elvi akadályát a karsztvíz-tükör szintvonalas ábrázolásának sem e területre nézve, feltéve, hogy megelégszünk annak hozzávetőleges értékével. Egyszersmindenkorra érvényes pontos viszonyokat ugyanis e térkép több okból nem tüntethet fel. A szabad karsztvíztükör ugyanis a talajvíztükörnél is ismeretes módon időbelileg ingadozik, elsősorban a csapadékváltozások következtében. (Az esztergomi szénmedence vidékén az évi ingadozás 1 m alatt marad, a hosszabb időre vonatkozó ingadozás pedig meghaladja a 2 m-t, 39. p. 111.) Másrészt a tükörnek kisebb szabálytalan, elsősorban a földalatti üregek sajátságai által meghatározott, tehát előre nem várható térbeli ingadozásai is vannak az olyan esetekben is, ahol a viszonyok egyébként lényegileg a Grund-ié\e elmélettel kifejezhetők, így a Dunántúli-Középhegységben is. A karsztvíztükör-térkép megszerkesztésének gyakorlati nehézségei is vannak. Egyrészt a rendelkezésre álló adatok száma ínég igen csekély.