Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)
Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Dunántúli-középhegység karsztvizének néhány problémájáról
70 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér Másrészt nincsenek még elegendő utalásaink arra, hogy meddig terjed egy-egy összefüggő karsztvíz-területrészünk. Ezzel tehát a karsztvízrezervoár tagozottságának a kérdése merül fel, ami következő két fejezetünk tárgya. (Karsztvíz-térképünket e dolgozat később közlendő német szövegéhez csatoljuk.) 2. Mennyire tagozott a Dunántúli-Középhegység karsztvízrezervoárja? A karsztvíz lehet vertikálisan 2 és horizontálisan tagozott. Az át-nem-eresztő rétegek által vertikálisan tagozott szintek tükrei közt annál nagyobb különbséget várhatunk, minél tökéletesebb az elkülönülés és minél távolabb vagyunk a két karsztvízszint közös megcsapolási pontjától. Vertikálisan tagozott lehet karsztvizünk pl. egyes paleocén széntelepes rétegsoraink esetében, ahol maga az át-nem-eresztő széntelepes csoport különít el egymástól egy rendszerint lágyabb eocén fedővizet és egy keményebb triász feküvizet. Az elkülönülés azonban itt nem teljes, mert a víz az eocén mészkőből vetők mentén még a triászba is átfolyik, amint arra Schmidt Sándor utalt (46, p. 149.). Az ajkai széntelep körül is megkülönböztetnek egy fedü- és feküvizet. De magán a triászrétegsoron belül is meg van az elkülönülések lehetősége, bárha sokszor még a campili mészkő és a fődolomit karsztvízszintjei közti elkülönülés sem látszik teljesnek, amint a következő fejezetben látni fogjuk. Minket itt közelebbről azonban nem ez a vertikális, hanem a horizontális tagozottság érdekel. A vertikális tagozottság ellenére a karsztvízszint, sőt elvben akár a vízszintek horizontálisan többé-kevésbbé tagozatlanok, nagy területre kiterjedően összefüggőek lehetnek. A nagyobb területre kiterjedő összefüggő karsztvíznívó két alapfeltétele a területen végig követhető nagy vastagságú karsztosodható kőzetcsoport jelenléte, és az összefüggő üregrendszer e kőzetcsoportban. Ha a karsztos rétegcsoport nagy vastagságú, úgy a tektonikai zavargások, pl. vető-rendszerek ellenére az elvetett rögök üregei összeköttetésben maradhatnak egymással akkor is, ha vízáthatlan rétegcsoport iktatódna közbe. Ilymódon a közvetlen hidrológiai összeköttetést többszörös elvetődések esetében akkor is feltételezhetjük, ha az egyik területrészen a karsztvízrzervoár legmélyebb pontja magasabban fekszik, mint a másik területrészen a karsztvízrezervoárnak (itt természetesen feszített) tükre. Ezen az alapon akár olyan tektonikai árokkal elválasztott sasbérces mészkőrögök közti közvetlen hidrológiai összeköttetést is elképzelhetünk a közlekedő edényekhez hasonlóan, amely árokban a karsztos kőzettömeg az összekötött karsztvízrezervoároknál mélyebben fekszik. A Dunántúli-Középhegységben ilyen nagyobbmérvű horizontális ta-