Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Moll Károly dr.: A hévízfürdői tó hőmérsékleti viszonyairól

A hévízfiirdöi tó hőmérsékleti viszonyairól 5 2. a levegő hőmérséklete, 3. a napsugárzás, 4. a levegő nedvessége, 5. a szél, 6. az eső, 7. a talajvíz, 8. az árvíz, 9. a tó vizének az áramlásai. Kétségtelen, hogy a hévizi tó hőmérsékletének a legfőbb szabályozója a rendkívül bőséges forrás. Ha a forrás nem szolgáltatna olyan nagy mennyiségű vizet, mint amennyit termei, akkor Hévíz a forrásának feltételezhető 38 fokos hőmérsékével balneológiai szempontból legfeljebb hűvös (32 fok alatti) vizű fürdő lehetne ekkora tóf el ülettel, — kisebb vízhozam esetén pedig akár hideg fürdő is (28 fok alatti). De ez a nagy mennyiségű víz, mely a forrás bősége folytán Jordán adatai után számítva kb. minden 24 óráiban vagy nem sokkal több idő alatt megcserélődik a tó medrében, a hőfok leesésére nem enged időt. Ha abból indulunk ki, hogy a forrásban fakadó víz hőfoka nyári időben 38 fok C, amit a környező mélyfúrások egyformán 40 fok körüli hőmérséklete alapján feltehetünk, a tó vize pedig átlagosan 36 fok C, akkor azt kell mondanunk, hogy az egész nagy kiterjedésű tó vizének az egyforma hőmérsékleten való tartásához (temperálásához) két foknyi hőveszteség, azaz 5.2%-nyi hőenergia szükséges. Ha ezt összehasonlítjuk a legjobb rendszerű központi fűtés hőveszteségével, ami 5—10% között szokott mozogni és e mellett még számításba vesszük azt, hogy ez zárt helyiségekben, amaz pedig a szabad ég alatt történik, kitéve az éjjeli lehűlésnek stb., akkor igazán feltűnik a hévizi tó höszabályoző berendezettségének a tökéletessége. A legkeményebb télen észleléseim folyamán —17.3 fok C levegő hőmérséklet mellett 14 fok C hőmérsék veszteség kellett a tó vízhőmérsekének egyenletes hőfokon tartásához, vagyis az adott körülmények között való átfütéséhez, ami 37% hőveszteségnek felel meg és ami ilyen szélsőséges és kedvezőtlen időjárási körülmények mellett nem mondható soknak. Ezen érdekes hőszabályozó mechanizmusban két körülményt kell különösen számításba vennünk: azt a csakugyan roppant nagy forrásvíz tömeget, ami e hőszabályozáshoz okvetlenül kell és amely Weszelszky enyhe számítása szerint egy évben 630.720,000.000 kalóriát termel, — másrészt azt, hogy a hévízi tó természetadta hőszabályozó berendezettsége az aránylag nem magas hőfokú forrásvizével egészen páratlan, különösen, ha tekintetbe vesszük azt, hogy az észlelt legkisebb és legnagyobb hőmérséklete közötti különbség a legszélsőségesebb időjárási viszonyok mellett is a megfigyelési idő alatt mindössze 12 fok C volt. Említettem, hogy a tó hőmérsékét nemcsak a forrás körül, hanem