Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Keszthelyi-hegység és a Hévíz hidrológiájáról

A Keszthelyi-hegység és a Hévíz hidrológiájáról 23 adat arra mutat, hogy a karsztvíz eredetileg magasabban állott és az jelenleg is lassú sülyedésben van. Ismeretes pl., hogy a tapolcai tavas barlangban a víz egykor magasabban állott a mainál (14, p. 598). A cserszegtomaji Szentanna-kápolna (a katonai térképen Szent Máriakápolna) melletti ártézi kút barlangja mintegy 132—134 m magasságban fekszik. Erről Dornyay már 1934-ben felismerte, hogy azt a régebben a mainál magasabbra felemelkedő karsztvíz oldotta ki (5, p. 256). Ezzel a barlanggal kb. egyező magasságban a Keszthelyi-hegység peremén egy régi balatoni színlő is kimutatható. Ezenkívül alacsonyabb, fiatalabb színlők is megmaradtak, mint azí más helyen kifejteni szándékozom. (A balatoni színlőkre nézve u. i. vizsgálataim az eddigitől lényegesen eltérő felfogásra vezettek.) A Balaton szintje nyilván a karsztvíztükör sülyedésével együtt sűlyedt. Mindez arra mutat, hogy a Balatont a geológiai múltban is főkép a karsztvíz táplálta. A karsztvíztükör jelenlegi lassú sülyedésének lehet a következménye végül a Kisbalaton ismeretes lassú zsugorodása is (4). Minthogy pedig a triászvíztükörnek és a Balatonnak is a közvetlen „erózióbázisa" a Duna, tehát a karsztvíztükör sűlyedését és a Balaton vízállását is végeredményben a Duna bevágódásával, ill. az Alföld lassú sülyedésével kell kapcsolatba hoznunk. II. Kisebb pliocén-pleisztocén vízgyűjtők. A Keszthely mellett Ny-ra és ÉNy-ra elterülő nagy síkság és a Várivölgy déli része túlnyomóan nem karsztvízből, hanem annál magasabb, kb. 125—134 m-es vízszintből: pontusi finom csillámos agyagos és homokos (homokköves) réteg váltakozásából nyeri a vizét. A pontusi agyagos és homokos rétegek itt túlnyomóan enyhén dél felé dőlnek. Felettük a nagymértékben áteresztő pleisztocén murva (dolomit-kavics)-rétegek települnek csaknem vízszintesen. A síkság tehát kitűnően tárolja a csapadékvizet, s az itt egyszerű kerekes, sőt gémes kutakkal nyerhető. Hasonló talajvizekkel a hegységben és peremein mindenütt találkozunk ott, ahol a pontusi agyagos-homokos rétegsor némileg nagyobb kiterjedésben jelentkezik a felületen vagy a vékony pleisztocén takaró alatt. Ilyen, a karsztvízszintnél rendszerint magasabban fekvő vízszintekből nyeri a vizét a gyenesdiási, a györöki, györöki Felsőhegy-i, balatonedericsi (110—130 m), nemesvitai (130—180 m), lesencenémetfalui (160—220 m) és tomaji (120—160 m) kutak nagyrésze. Ahol ezeket a magasabb vízszinteket a kisebb völgyek, árkok bemetszik, ott a víz völgyi forrásként is megjelenik, mint pl. a Nemesvita és Lesencenémetfalu közti Határséd magasabb részein (160—170 m) és a Csikvölgynek pl. 150 m t. sz. f. körüli részén.