Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Keszthelyi-hegység és a Hévíz hidrológiájáról

A Keszthelyi-hegység és a Hévíz hidrológiájáról 21 Itt röviden csak arra utalhatunk, hogy az egységes vízösszetételnek megfelelően triászvizeink uralkodó mélyebb szintjeiben diffúziós egyensúlyi állapotot kell feltételeznünk. E feltevés értelmében a triászvíz alaptípusától eltérő összetételű „triászvizek" kevertvizek. Ilyen a Keszthelyi-hegységben a Szentjánosforrás vize, amely nemcsak magasabb szilárd maradc-ktartalmával és az ezzel arányosan megnövekedett Ca- és Mg-mennyiségével, hanem különösen magasabb szulfáttartalmával különbözik a triászvizek alaptípusától (II. táblázat). A magas szulfáttartalom, a keserűsós jelleg itt valószínűleg a fődolomitos csoport felső határán, közvetlenül az átnemeresztő agyagos neogén üledékek bázisán erősebben felhalmozódó markazitos telepre vezethető vissza. A szulfátanion megszaporodásával, ill. az oldóképesség növekedésével szükségképen a Ca-Mg-mennyiség is megnövekedik. A Keszthelyi-hegység közvetlen ÉK-i szomszédságában egy másik, még erősebben kevert triászvíz a kékkúti Theodora-forrás. Ennél különösen a hydrocarbonáttartalom emelkedett erősen, nyilván a közvetlenül szomszédos bazalterupciók posztvulkanikus C0

2-exhalációinak következtében (II. táblázat). Minthogy pedig az víz (Pálfy vizsgálatai szerint) a campili mészkőből fakad, a C0

2 felszaporodásával megnövekedett oldóképesség a Ca-ion mennyiségének emelkedését is maga után vonja. Hogy azonban végeredményben ez is karsztvíz, mutatja a víznek 131.5 m t. sz. f. magasságig, tehát területünk általános karsztvízszintjéig felszökő jellege. Viszont igen kevéssé kevert vizek, dacára annak, hogy patakok alakjában a felszínen hosszabb utat tettek meg, a györöki-, a Lesenceés az Egervíz-patakok. A Csegezy által elemzett vízminták mind a karsztvízszint alatti magasságokból származnak (Egerpatak: Gyulakeszi mellett a tapolcai útnál, tehát 119 m t. sz. f., Lesence-patak a lesencetomaji és tapolcai út elágazásánál?, kb. 120 m t. sz. f., a balatongyöröki patak a balatoni út mellett, tehát kb. 115 m t. sz. f. magasságból). Ugyanilyen csaknem teljesen tiszta, triászvízösszetételű a tapolcai Tavas-barlang vize: a Tapolca-patak forrása is. (Lásd a II. táblázatot.) Ha most a keszthelyi-hegységben észlelt karsztvíztükör magasságokat összevetjük a Dunántúli-Középhegység ÉK-ibb részein talált tükörmagasságokkal (23), úgy kiviláglik, hogy az a Balaton, ill. a Tapolcai-öböl bemélyedéseinél rohamosan lesűlyed. Épp ilyen lesűlyedés észlelhető a Középhegység északi, a Dunával érintkező végénél. A Keszthelyi-hegység vidékén tehát a Balaton és peremi öblözetei a nagy triászvíz-rezervoárt épp úgy megcsapolják, mint északon a Duna. A Keszthelyi-hegységnek tehát egyáltalán nincs olyan jelentéktelen szerepe a Balaton táplálásában, mint eddig gondolták (1). Magából a