Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)
Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Keszthelyi-hegység és a Hévíz hidrológiájáról
20 Szádeczky-K'ardoss Elemér dr. cső, melyet a környék csapadékvize táplál, amennyiben a vidéken uralkodó dolomit repedései s hasadékai bőven nyelik el az eső- és hóvizet s vezetik több száz méter mélységbe, ahol a csapadékvíz a Föld belső hőfokától felmelegedik s hidrosztatikai nyomás folytán jut a dolomitból a pontusi agyagon, majd a tőzegrétegen keresztül, egyenletes bőséggel ismét a felszínre. A másik lehetőség szerint ez a therma az északon és keleten közelfekvő egykori, de hazánkban a legfiatalabb bazalt-vulkánosságnak utóhatása, s ez esetben a meleg víz a földkéreg nagy mélységéből származó juvenilis, vagyis vízgőzből kondenzált endogén víz.'" A hévízi tó forrásának határozottan vadozus, és pedig karsztvízi eredetére utal a tó geológiai helyzetén kívül 1. a tó tükrének (116— 117 m) a szomszédos területekre megállapított karsztvíztükrével (117— 122 m) azonos magassága; 2. a forrás roppant vízbősége, amely egymagában nagyobb, mint az összes Budapest-vidéki hőforrásé együttvéve: Hévíz Cholnoky mérései szerint 600—800 I/sec, azaz 48 irr/min, :i Budapest-vidékiek Papp Ferenc (16) szerint összesen 37.5 nr'/min; 3. a tóvíz kémiai összetételének teljes azonossága a Dunántúli-Középhegység bővizű, tehát legtisztább egyéb karsztforrásainak vizével (lásd a II. táblázatot). Itt jegyezhetjük meg, hogy a hévízi forrás magas radioaktivitásával, thermális jellegével, a Középhegység peremi törései mentén való feltörésével is teljesen megegyezik a Középhegység egyéb, nagyrészt szintén tisztán karsztvízi eredetű hőforrásaival. Hévíz gyógytava tehát a pontusi és vékony tőzeg rétegeken keresztül felszálló másodlagos, de tisztavizű triász-karsztforrásbóf táplálkozik, amelynek vize a mélybesülyedt peremi fődolomit rögben felmelegedett és a peremi törések kereszteződésénél kivételesen nagy mennyiségben tör elő. A Hévíz tehát a Magyar-Középhegység felsőtriász fődolomitjaiban és dachsteini mészköveiben végighúzódó karsztvíztömeg legszélső délnyugati hőforrása. A II. táblázat kivonatos összeállításából kitűnik, hogy a DunántúliKözéphegység (nem kevert) triászvizeinek kémiai összetétele teljesen azonos Hévíztől kezdve Gánton át Tatatóvárosig, Esztergomig és Budapestig, dacára annak, hogy a karsztvizet bezáró kőzet összetétele a tiszta dolomit és a tiszta mészkő közt a legváltozatosabb ingadozásokat mutatja. A Dunántúli-Középhegység eme egységes összetételű triászvizére igen kevés alkália, 0.06—0.1 g/l Ca, 0.03—0.06 g/l Mg, igen kevés vas és mangán, az anionok közül a hidrocarbonát-ion uralkodása, végül 0.4— ß.73g/I összes szilárd maradék-mennyiség a jellemző. Ha tekintetbevesszük, hogy triászvizünk összetétele más karsztvizekétől is eltérő, tehát a Középhegység triászára sajátos, úgy beláthatjuk, hogy itt valóban figyelemreméltó jelenséggel van dolgunk. Minthogy azonban ennek vizsgálata tárgyunktól elvezetne, azzal részletesen másutt foglalkozunk (23.).
