Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Szádeczky-Kardoss Elemér dr.: A Keszthelyi-hegység és a Hévíz hidrológiájáról

A Keszthelyi-hegység és a Hévíz hidrológiájáról 19 A vonyarci Vashegytöl DK-re Balatongyörök község É-i •része az országút mellett felszín: 120 m t. sz. f. 1.5 m sárga dolomitmurva, 2.0 m homokos murva, 2.0 m sárga agyagos csil. homok, 0.3 m kékes lemezes homokkő, 4.0 m sárga agyagos homok, víz: 110 m t. sz. f. felszín: 126 m t. sz. f. 1.0 m dolomitmurva, 8.0 m sárga agyag (homokos?) 0.5 m lemezes homokkőpad, 12.5 m barna agyag és szürke „sikáló" (agyagos finom homok), víz: 104 m t. sz. f. Láthatatlan, nagyrészben másodlagos karsztforrások a Keszthelyihegység nyugati peremén, a Lesence-Tapolca völgyében is fakadnak. Ezt bizonyítja az, hogy e völgy a 120—130 m-es szintvonal alatt hirtelen vízbő, tőzegborította síksággá válik, amelynek vizét jelenleg mintegy 10 csatorna vezeti a Balatonba. A síkság vízbősége nyilván a vékony és áteresztő szarmata-pannón mészkő, ill. görgetett kvarckavics rétegekkel eltakart fődolomitból származik, amelynek a hasadékait a 120—130 m-es tükörig nagyrészt karsztvíz tölti ki. Látható ilyen források azonban csak a síkság északi részén vannak, ahol a kiékeledő tőzeg már nem takarja el őket. Ilyen látható másodlagos karsztforrás van pl. a tapolcai Billegepusztától K-re % km-re, de ilyen a tapolcai és diszeli források nagyrésze is. Nem kétlem, hogy maga a tapolcai Melegtó és a tavas-barlang vize is triászvíz-eredetü. Erre utal ezek vízszintjének egymással, továbbá a tapolcai állomás ártézi kútjának felszökő vizével és egyáltalán a terület általános karsztvíztükrével azonos, kb. 124—126 m-es t. sz. f. magassága. Erre utal azonban az az id. Lóczy által feltételesen közölt adat is, hogy a tapolcai kutak és az ajka-csingervölgyi bánya vizei egymással kölcsönhatásban állanak (14, p. 599). Végül ezt bizonyítja a tapolcai barlang tóvizének, azaz a Tapolca-patak forrásának a triászvizékével azonos kémiai összetétele is. (II. táblázott.) Az a körülmény, hogy a tapolcai barlang és a Melegtó szarmata mészkőben fekszik, természetesen nem zárja ki, hogy vize a fődolomitéval kapcsolatos karsztvíz. Már id. Lóczy feltételezte, hogy a tapolcai földalatti vízfolyások „valószínűen a fődolomiton elszivárgó csapadékvíz tartóit csapolják meg". Schréter pedig 1921-ben kiemelte, hogy a tapolcai ártézi kút felszökő jellege „karsztvíz jelenlétre utal". A Keszthelyi-hegység karsztvízviszonyainak ismeretében végül a környék legfőbb hidrológiai nevezetességének, a Hévíznek kérdésében is kielégítő feleletet adhatunk. Ismeretes, hogy erre nézve főkép két feltevéssel lehetett számolni, mint azt már 1908-ban Lovassy Sándor világosan kifejtette (15): „Az egyik szerint a tavat tápláló forrás egyszerű nagy mélységre beszivárgó vadozus forrás, másszóval oly közlekedő 2*