Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Papp Ferenc dr.: Rózsaszentmárton és környékének hidrogeológiai viszonyai

200 Vitális Sándor dr. képen jelzi, hogy a rózsaszentmártoni 27. sz. szénkutató fúrás felszálló vizet, a 28. sz. fúrás pedig felszökő vizet szolgáltatott. (Az utóbbi adat, mint utólag megállapítottam, az üzemtől nyert téves információn alapszik s nem helytálló.) Vitális István (6.) mutat rá először a rózsaszentmártoni lignittelepek bányászatával kapcsolatosan a bányászatra veszélyes felszálló artézi víz jelenlétére. A környék artézi vizéről az első pontos hidrogeológiai adatokat „A selypi cukorgyár artézi kútja" című dolgozatomban (7.) ismertettem. Amint az elmondottakból látjuk, Rózsaszentmárton és környékének hidrogeológiai viszonyairól vajmi keveset tudunk s ép ezért az alábbiakban a környéken — a rohamosan fejlődő rózsaszentmártoni lignitbánya villamos-, lignitnemesítő- és lakótelepének vízellátásával kapcsolatosan — végzett hidrogeológiai kutatásaim eredményét az alábbiakban ismertetem. Rózsaszentmárton és környéke hidrografiailag a Zagyva folyó vízrendszeréhez tartozik. Rózsaszentmárton községen keresztülfolyik az Ágói patak, melynek egyik nyugati mellékága egy rétegforrásból (az egyetlen forrás a község határában) táplálkozik s a patak a községtől délkeletre felveszi a Szűcsi községen keresztülfolyó Szűcsi patakot s ezután területünkön kívül folyik a Tarnába s ez a Zagyvába. Az Ágói és Szűcsi patakok vízhozama igen csekély, ingadozó s teljesen a csapadék mennyiségétől függ s így a vízellátás megoldásánál nem vehettem tekintetbe. A rózsaszentmártoni kutak javarészt a pleisztocén hordalékba és az óholocén ártéri üledékbe vannak lemélyítve s innen nyerik jórészt igen nagy keménységű s sajnos az egészségre legtöbbször ártalmas vizüket. A község középső részén (az 1. sz. ábrán A-val jelölve) van ugyan egy kis mélységű pozitív artézi kút pár percliter kifolyó vízzel, azonban ennek vize is ihatatlan. (Szükségesnek tartom kiemelni, hogy ennek az artézi kútnak a kifolyó vize csak kis területre szorítkozó, helyi jellegű s nem tévesztendő össze, illetve nem azonosítható a nagyobb mélységből fakadó regionálisan jelentkező igazi artézi vízzel.) A bányatelep kazánjainak tápvízszükségletét az Ágói patak óholocén ártéri hordalékába lemélyített kis mélységű talajvízkútból látták el, melynek vize azonban igen kemény, állandó keménysége 46 német fok volt. A rózsaszentmártoni bányatelep, illetve üzem vízellátását az elmondottak után ép ezért csakis a mélyebben fekvő felsőpannóniai korú víztartók vizének felszínre hozatalával tartottam megoldhatónak. A felszín alatti, mélységbeli víztartók hidrológiai viselkedéséről a Rózsaszentmárton és környékén lemélyített szén- és vízkutató fúrások adataiból kaphatunk felvilágosítást. Az 1. sz. ábrán a rendelkezésemre álló adatok alapján feltüntettem a Rózsaszentmárton község határában