Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Papp Ferenc dr.: Rózsaszentmárton és környékének hidrogeológiai viszonyai

Rózsaszentmárton és környékének hidrogeológiai viszonyai 201 ezideig lemélyitett szén- és vízkutató fúrások helyét. Erről az ábráról leolvashatjuk,, hogy Rózsaszentmártonban 112 olyan fúrást mélyítettek le, melyeknek adatait és helyét ismerjük. (Megjegyzem, hogy a szomszédos Szücsin 20, Gyöngyöspatán 6, Ecséden 8, Lőrincin 5 és Apcon 2 fúrás helyét és adatait ismerjük, de ezeknek ismertetését mellőzöm.) A fúrások rendelkezésemre álló rétegsorrendjeit áttanulmányozva, a 2. sz. ábrán a tengerszintre vonatkoztatva számsorrendben grafikusan feltüntettem a rózsaszentmártoni kutató fúrásokban átharántolt víztartó, illetve vizet tárolható, főleg homokrétegek mélységbeli és vastagságbeit viszonyait. (Megemlítem, hogy a grafikonon feltüntettem teljesség kedvéért az előzetes munkám után lemélyített 125—133 sz. fúrások adatait is.) Az ábrából leolvashatjuk a különböző mélységben fekvő víztartó, illetve vizet tárolható homok stb\ rétegek mélységbeli, illetve tengerszintre vonatkoztatott elhelyezkedését. Sajnos ezekben, a kutató fúrásokban (kivéve a később lefúrt 126—136. sz. fúrásokat) hidrológiai megfigyeléseket alig vagy egyáltalában nem végeztek s így a rózsaszentmártoni bányatelep vízellátásának megoldásánál csakis a selypi cukorgyár artézi kútjában tapasztalt hidrogeológiai adatokra (7.) támaszkodhattam. A rózsaszentmártoni fúrások rétegsorrendjeit összehasonlítva a 2. sz. ábrából leolvashatjuk, hogy a víztároló homokrétegek vízszintesen nem összefüggőek, hanem lencseszerű településüek. A később pontosan megállapított artézi víz nyugalmi vízszintje felett fekvő víztartó rétegek a magasabb helyeken csaknem szárazak s csakis a csapadékvíz tölti meg őket ideig-óráig vízzel. Az alacsonyabb fekvésű helyeken (patakok völgyeiben, árterén) feltárt s az artézi víz nyugalmi vízszintje felett fekvő víztartók mindig tartalmaznak több-kevesebb vizet. Ezeket az artézi víz nyugalmi vízszintje felett fekvő víztartó rétegeket jól feltárták a több, mint 30 éve folyó lignitbányászattal. Jellemző ezeknek aránylagos vízszegénységére, hogy pl. a most üzemben lévő VII. sz. lejtakna bányamezejéből, mely a régi bányák vízzel telt fejtési üregeivel összeköttetésben van, a csapadék mennyiségétől függően percenkint összesen csak 80—100 liter vizet emelnek. Az artézi víz nyugalmi vízszintje alatt fekvő víztartó rétegeket ugyan több fúrásban feltárták (lásd a 2. sz. ábrán), de szénkutató fúrásokról lévén szó, hidrológiai megfigyeléseket vízméréseket stb. ezekben sajnos nem végeztek. Ép ezért a felszálló artézi víz nyugalmi vízszintjének t. sz. feletti magasságát Rózsaszentmártonban adatok hiányában előzetesen a selypi artézi kút adata alapján (7) 138— 139 méternek tételeztem fel. A 2. sz. ábrán feltüntetett fúrások víztartó rétegeiről megállapíthatjuk, hogy az artézi víz nyugalmi vízszintje felett fekvő víztartó rétegekből elegendő vizet nem nyerhetünk, ellenben az artézi víz nyugalmi vízszintje alatt fekvő mélyebb víztartók feltárásával