Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése

180 Papp Ferenc dr. Pét: A források h^uszinrajra. kevés karsztvizet tartalmaz a felső cainpili dolomit is. Vízgazdag a megyehegyi dolomit és a nori fődolomit. Ezeket alapul véve gondos helyszíni hegyszerkezeti megfigyelések alapján jelölte ki (1929) Vendl A. a fűzfői ipartelepek vízaknáit a werfeni lemezes dolomitban utalva arra, hogy a mélyebb szintek vízszegényebbek. Utána 1930-ban Ferenczi I., Rakusz Gy., Maros I és Schréter Z.(49) hasonló megállapításokkal zárták le a Balaton parti vízellátásra vonatkozó tanulmányokat, javaslataikat Böckh Hugó is magáévá tette (2). A hivatalos geológusokon kívül igen értékes Faller J. (8) Csór és Inota környékére vonatkozó hidrológiai tanulmánya. Csór községben 4 nagyobb forrás feltörési helyről emlékezik meg. A források 124—125 m tengerszint feletti magasságban törnek fel percenként 8.47 m

3 vizet hozva a felszínre. Ugyancsak tanulságosak Jaskó S. (23) Tapolcafő forrásaira vonatkozó eredeti megfigyelései. 37 forrás tör itt fel 170—180 m tengerszint feletti magasságban, hőmérsékletük 14.5—18.5 között változik, egy-egy forrás hőingadozása Jaskó S. szerint nem haladja meg a 0.7° C-t. Kérésemre Tocsik K. műegyetemi hallgató 1940 nyarán 3 alkalommal a források hozamát is megmérte. Részletesen leírt méréseinek eredménye a következő volt: P&ivümkeisÁ 5. ábra. Pét-fürdő forrásai Bálint László szerint. 1940. július 9. 20 m szakaszon vízsebesség P8-2 mp 20 nT 0 2932 m mp — 1 a vízmennyiség = 0,2932 m mp1. 3,105 m

2 = 0,910386 m

3 másodpercenként, ehhez az értékhez hozzá kell adni a vízvezetékhez ugyanekkor felhasznált 58 dm

3-t, így összesen 0.968386 m

3/másodpercenként az eltávozó víztömeg. Megjegyzendő, hogy július 8 és 9-én a környéken 40 mm volt a csapadék. 1940 július 15-én ugyanolyan módon mérve, a vízmennyiség