Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése

174 Papp Ferenc dr. paleocén kor parti üledéke. A tenger előrenyomulását jelzi Budaőrsön a Kőhegy, ördögorom, Kakukhegy, Hunyadi orom oldalában fennmaradt konglomerátum, illetve kavics. Az eocén időszakban a tengeri mészkő, majd márgarétegek rakódtak le. Az Ürömi hegy északkeleti részén, a Viharhegy, Hármashatárhegy, Kecskehegy (392.7), Mátyáshegy, Zöldmái, Rózsadomb, Látóhegy, Kecskehegy (382), Svábhegy, Kissvábhegy, Orbánhegy, Sashegy, Várhegy, Gellérthegy, Rozalinka domb helyén. A víz oldó hatása folytán különösen az eocén mészkőben jelentékeny méretű járatok, barlangüregek képződtek, ezek közül közismertek a Pálvölgyi-, Szemlőhegyi-, Mátyáshegyi-, Ferenchegyi-barlang, ezeken kívül azonban számos kisebb üreg található a mészkőelőfordulások helyén és még több rejtőzik ott, napvilágra nem jutva. Ezek a járatok és üregek jelenleg vizet csak vezetnek, de nem raktároznak, a mélybe lejutó víz állandóan pótolja a karsztvizet és elegendő ahhoz, hogy annak veszteségét kiegyenlítse és a víztükröt állandóan közel egy szintben tartsa. Az eocén tenger fokozatos eliszaposodásával magyarázható, hogy az eocén mészkő képződése megszűnik és bryozoás márga rakódik le. Az eocént követő oligocén időszakban a tenger a partokról odajutott finom lebegő részekben egyre gazdagabb, kezdetben márga, majd a középső oligocénban kiscelli agyag ülepedet le. A márga- és főleg az agyaglerakódás szűrő és szigetelő jellegű. A leszivárgó csapadék a kiscelli agyag homokos rétegein átszűrődve természetes úton tisztul meg. A karsztvíz kelet felé való áramlását pedig feltartóztatják a keleti-, alföld felőli rész tetemes vastagságú agyaglerakódásai. A Budai hegyvidékben a márgarétegek vastagsága jelentékeny, a pesti oldalon a II. sz. artézi kút tanúsága szerint mindössze 40.6 m, a budai oldalon 210 m-t is meghaladja. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy már a paleocén kavics között is találni effuzív kőzet kavicsot és hogy vulkáni tufa közbetelepülések is ismeretesek az eocéntói kezdve. Ezek általános földtani szempontból érdekes adatok, de jelén esetben különösebb figyelmet nem érdemelnek. Az oligocén tenger kelet felé mélyebb volt, míg a Margitszigeti I. sz. artézi kút fúrás-szelvénye alapján 102 m, addig a II. Városligeti artézi kútnál — alig 2.5 km-rel távolabb kelet felé — 46.5 m vastag a kiscelli agyag. Ugyancsak a középső oligocén sekély parti üledéke a hárshegyi homokkő, az a kőzet jól vezeti a vizet, de nem karsztosodó, néhány újabb előfordulást tüntet fel a mellékelt térkép. A miocénban újra előnyomul a tenger és számottévő mészkőlerakódás jelzi a helyét: Kőbányán, a Tétény—Sóskúti fensíkon. A csapadék-