Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése

Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetősége Budapesten 175viz egy része a durva mészkőrétegeken át szivárog le: a sok hézag (pórus) kizárja a karsztosodást; számottevő üreget nem találni benne. Pliocén homokos-agyaglerakódások Budaőrsön és környékén jelzik az egykori tenger jelenlétét. Ebben az időben élénk melegforrás feltörések is voltak és az egykori medencék alján 8—16 m vastag forrásvízi mésztufa lerakódások maradtak vissza. Ugyancsak a pliocén időszakban folyami, laza-törmelékes üledékes kőzetek is keletkeztek; Svábhegyen, Jánoshegyen. A Svábhegy D, DK oldalában teljesen elbomlott márga, dolomit mellett homokos agyag is található. A pleisztocénban a Duna már teljesen kifejlődött. Mésztufa, lösz és ártéri üledék rakódott le ekkor, ezek a karsztvíz szempontjából vizet jól vezető kőzetek, de nem képesek vizet felraktározni. Jóllehet igen változatos a főváros földtani múltja, mégis a karsztvíz szempontjából csak az idősebb kőzetek: a dachsteini mészkő és dolomit jönnek tekintetbe, az ezeket körülvevő fiatalabb képződmények tisztítanak és megakadályozzák a karsztvíz szükségnélküli felesleges eltávozását. Pilis, Gerecse, Vértes hegység. A Budai hegységhez nyugaton csatlakozó Pilis, Gerecse és Vértes hegység földtanílag változatosabb, de a karsztvíz szempontjából ahhoz igen hasonló. A karsztvizet tartalmazó repedésektől és üregektől átjárt idősebb mezozoós kőzeteket elfedik a fiatalabb, vizet át nem eresztő üledékek. A terület mintegy 4200 km

2 nagyra becsülhető, a többi részt főleg dolomitok összesen 490 km

2 területet foglalnak el, a többi részt főleg harmadkori lerakódások és aluvium borítja. A legidősebb feltárt kőzet e vidéken is a felső triász dolomit, azonban a Budai hegységtől Ny felé távolodva előtűnnek a jura- és krétakori tenger mészkőüledékei is. A kréta végén a szárazulat helyén bauxit keletkezik a fekvő idősebb mészkő- és dolomitmállásból. Az eocén kifejlődése — a bányamüveléssel kapcsolatos feltárásoknak is sok részlet megismerése köszönhető — változatos. Édesvízi rétegek vastag széntelepekkel márga, homokkő, homok — a Vértesben agyag is — és nummulit mészkő rakódnak le ekkor. Az oligocén partmenti üledékei: konglomerát, homokkő, homok, egyes helyeken tengeri-, ismét máshol ugyanakkor édesvízi-agyag. A miocén kezdetén kavics, kavicsos homok, homok, partmenti bryozoás mészkő, tengeri, majd ugyancsak tengeri eredetű agyagos homok rakódik le. A középső miocénban élénk vulkáni tevékenység veszi kezdetét, majd a tenger újabb előrenyomulását jelzik a lajta és cerithiumos mészkövek. A miocén végén szárazföldi agyagüledékek is képződnek.