Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése

Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetősége Budapesten 173Ipari szempontból szintén csak a magas keménységet, esetleg a szulfáttartalmat kifogásolhatjuk, mert a szulfátos vizek tapadó, kemény kazánkő képződést okoznak. A főváros földjének mélyebben fekvő fel nem tárt rétegeire a feltörő hévforrások vizeinek összetételéből, a felszínen levő kőzetekből, azok állapotából és helyzetéből pedig a kialakulás körülményeire lehet következtetni. A hévforrások vizében a Ca, Mg és Na alkatrészek uralkodnak. A Ca és Mg a felszíni és a közvetlen alatta levő rétegből származik, a Na azonban már a felszínen és a feltárt mélységekben nem található mélyebben levő kőzetekből jön. A Na, Si, Li, a nagyobb mélységben levő dioritos kőzetek jelenlétére utal, ezt tételezte fel már Schafarzik Ferenc (39, 40) is. Más szóval Budapest mélyebb altalajában levő kőzetek a Velencei hegység és a Selmeci hegyvidék intruzív kőzeteivel összefüggő mélybesüllyedt Variscusi hegység részei. A legidősebb képződmények a Thetys üledékei: raibli szaruköves mészkő, tori cephalopodás mészkő, dolomit, nori dachstein mészkő. A felsorolt kőzetek felső trias-koriak, azóta a földkéreg mozgások igen sokszor megtámadták, ennek következtében sok repedés járja át azokat s így vizet jól vezetők, illetve tárolók. Azokon a törésvonalakon, ahol melegforrások törtek fel, a kőzetek vagy kivásódottak, vagy lisztesporló szerkezetűek. A föld középkorának további szakaszaiban: a jura és a kréta korszakban a főváros területe szárazulat volt és ki volt téve az erózió erőinek. Egyes helyeken, így a Kis Gellérthegyi kőfejtő D-i falán, a Sashegy ÉK-i oldalában, a Hunyadi orom É-i lábánál levő egykori kőfejtő, az ördögorom K-i részén, a Jánoshegy Zugliget felé tekintő lejtőjén; valamint az átellenes Budakeszi Katonai Kórház Ny-i határa melletti kőbányák, a Fazekas-hegyi feltárások, a Hármashatárhegy dolomit murva bányái, valamint az Ürömi hegy dolomit kőfejtői híven tanúsítják, hogy a trias kort követő időben a Budai hegység felszíne pusztult és a térszín tagolódott: töbörök keletkeztek a víz oldó hatása folytán, sőt ahol a víz munkája erőteljesebb volt, illetve ahol a kőzetek ellenállása kisebb volt, a töbörök bemélyedései árkokká, völgyekké egyesültek. A térszín kialakításához azonban nemcsak a felszíni vizek, hanem a mélyből előtörő hévforrások is hozzájárultak, a szaruköves betelepülések egy része, egyes ellenálló dolomit sziklacsoportok minden valószínűség szerint már a trias, vagy közvetlen trias korszakot követő időben keletkeztek. A föld középkorában végbemenő földkéreg mozgásokat heves vulkáni tevékenység követte, az akkor felszínre jött kiömlésbeli kőzetek kavicsai több helyen találhatók meg; így Budaőrsön, a József Katonai Kórház Ny-i szegélyén levő dolomit-murva kőfejtő oldalában. Ez a kavics a