Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése

178 Papp Ferenc dr. A karsztvíz bőségének csökkenése a különböző víztartó rétegekben a legtöbb helyen észlelhető és az üregekben felraktározódott víz eltávozásával magyarázható. Olyan helyeken következik be. ahol a csapadék utánpótlása kisebb, mint az elfolyás. Dorogon Gácser János szerint az állandó vízfolyásoknál 10%-náI nagyobb csökkenés nem volt észlelhető. E jelenség igazolására néhány példát említünk. Schmidt S. (44) szerint Dorogon 1906. szeptember havában az Árpád-akna alapközléjén 600 perc/liter víz tört fel, ugyanott 1931-ben alig 30 perc/liter a vízhozzáfolyás. Schmidt S. (44) ismerteti az Auguszta-aknában való karsztvízelőtörést: 1908 április 12-én 82 perc/liter tört elő, ez a vízmennyiség 200 perc/literre emelkedett, 1930 óta ismét leapadt 80 perc/'literre. Ugyanott 1908. október 17-én 32 perc/liter ömlött elő vető mentén, ez a mennyiség 140 perc/literre emelkedett, majd 40 perc/literre csökkent. Ugyanott 1909. május 2-án az egyik közléből 600 perc/liter jött elő. majd fokozódva 2500 perc/litert mértek, hirtelen leapadt 1500 perc/ literre, majd 250 perc/literre. Dorogon a régebbi vízbetörések is hasonló természetűek voltak: az Űj aknában 1896. augusztus 8-án 2.8—3.8— 2.7 m

3 víz tört elő percenként. Stegl K. (47) közli, hogy a dorogi Tömedék akna 1901. augusztus havi 70 perc/liter víz előtörése néhány hét múlva 300—700—1500 perc/literre növekedett. A karsztvíz hozamának fokozatos csökkenésére tehát vannak kétségtelen adatok, de egy-egy karsztvíz előtörés teljes elapadásáról nem tudunk. Ennek a csökkenésnek az oka, hogy míg az üregek az állandó vízszintig ki nem ürülnek, úgy az átlag sokszorosát is adhatják. A kezdet kisebb vízmennyisége pedig a járatok vízsodra révén való fokozatos kitágulásával magyarázható. Itt tehát azzal kell számolni, hogy az először kapott vízmennyiség, amennyiben nyomás alól szabadulva fel, tör elő, fokozatosan csökken, míg aztán egy állandó kisebb hozamot el nem ér. Az eddigi megfigyelések adatait figyelembe véve a karsztvíz táplálta források kiegyensúlyozottsága állapítható meg. Más szóval, míg az olyan források, amelyeknek vízgyűjtő területe közel van a felszínhez, igen eltérő hozamnak (pl. a zugligeti Disznófő forrása el is apadhat száraz nyár végén, ősszel bő, csapadékos évszak alkalmával pedig percenként 8—10 I, a Börzsönyi hegységben a diósjenői erdészlak egyik forrása (III. sz.) 10 perc/litert adott 1928. végén, ősszel kb. 8 perc/liter vizet adott, a Galyatetőn a Csurgó 1936. februárban 83 perc/litert adott, ősszel pedig 16 perc/litert), addig a karsztvíz források a szerény hozamúak éppúgy, mint az óriás források, nem ingadoznak rövidebb időn, egy-egy éven belül; hosszabb megfigyelési idő esetleges változásait nincs módunkban — mérési adatok hiányában — értelmezni. Feltárási munkálatok alkalmával ép a legfontosabb kérdés a nyerhető vízmennyi-