Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)
Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése
Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetősége Budapesten 169ség tekintetében pontos adatokat — mint amilyeneket a székesfőváros jelenlegi víznyerő területein ki lehet számítani — mondani. Ezt sem a bányász, sem a geológus nem tudja, mert ez több a felszínről meg nem állapítható tényezőtől függ, elsősorban is a karsztosodás mértékétől (üregek, járatok nagyságától), az azonban kétségtelen, hogy a törések fejlettsége (különösen ahol több törés keresztezi egymást), a kőzetek felszínen is észlelhető likacsos, barlangos kifejlődése, a kőzetek porló, lisztes szerkezete, ezek a mélységi karsztvíz jelenlétére utalnak. A bányászok tapasztalata szerint a karsztvízszint alá nagyobb mélységbe célszerűtlen hatolni, mert a kérdéses szint alatt nagyobb mélységben nincs már karsztvíz. Az a közölt adatokból mindenesetre megállapítható, hogy a karsztvíz hozama évi időközben számottevően nem ingadozik, évtizedes eredmények adatai viszont egyes helyeken 10%-ot eddig meg nem haladó csekély csökkenést jeleznek. A karsztvíz összetétele. A karsztvíz összetétele nem egységes, változik az anyakőzet, a csapadék és a hozzákeveredő szűz-víz (juvenilis-víz) alkatrészei szerint. Az oldott szilárd alkatrészek mennyisége egyes helyeken eléri az ásványvizek előírt feltételeit, tehát vannak közönséges és ásványvíz jellegű karsztvizek. A karsztvíz keménysége a felszíni forrásvizek, a legtöbb felsőtalajvíz keménységénél nagyobb. A karsztvíz lényeges alkatrészei: Ca, Mg, H 2C0 3, járulékos alkatrészei C0 2, H 2S, Si0 3, S0 4, Cl, Fe. A karsztvíz összetételében — figyelve a felsorolt alkatrészeket — vannak, melyek a felszín és a karsztvízszint között levő kőzetek kioldásából származnak és vannak, melyek a mélységben elhelyezkedő kőzetekből erednek. Hazai karsztvizeinkben a mélyből eredő alkatrészek közül, sajnos, eddig csak igen keveset mutattak ki, jóllehet azok ismerete gyógyhatás szempontjából ép oly fontos, mint a mélyebb talaj megismerése miatt. A karsztvíz hidrokarbonátos víz, mely járulékos alkatrészei miatt lehet, ha a szulfát mennyisege jelentékeny: keserűvíz jellegű, ha szénsav tartalmú: a szénsavas vizekhez való átmenet, ha kénhidrogén van benne: a kénhidrogénes források csoportjába tartozó. Miután karsztterületeink egy része olyan, hogy a felszíni csapadék könnyen lejut a nyilt repedéseken, illetve hasadékokon a karsztvízhez, így kórokozó csirák szennyezhetik (pl. a Tettye). Más azonban a helyzet a fedett karsztnál, ahol a repedések alig függnek össze a karsztvízzel, vagy legalább is hosszú utat téve jut le a csapadék a felszínről. Ez utóbbi esetben a felszínről leszivárgó csapadék a kőzetek finom hézagai