Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése

150 Papp Ferenc dr. alakjában. A pliocén végén, a levantei időszakban kavicslerakódások, majd a szél űzte finom porból lösz keletkezik. A karsztvíz tárolása szempontjából elsősorban a trias közetek, ritkán fiatalabb korú mészkő jönnek tekintetbe és a többi kőzet elszigeteli, fedi ezeket. E kérdést illetően Horusitzky Ferenc elgondolásait tettem magamévá, kivel ismételten tárgyaltam erről, miután ő nyomtatásban nem közölte még, helyénvaló ezt kiemelni. A karsztvízszint. Az irodalomban gyakran merül fel a kérdés, hogy milyen mértékben beszélhetünk középhegységeinkben egységes karsztvízszintről. Nagy víztömegek tárolására alkalmas, összefüggő karsztos járatrendszer hazánkban csak mezozoikus mészkő és dolomitterületeink összetöredezett s a csapadékvíz oldotta kőzeteinkben, tehát mezozoós mészkövekben és dolomitokban keletkezhetett. Ugyanezen kőzeteknek nem karsztosodott részleteiben, a mélyreható összetöredezettség s esetleg a hidrotermális és tektonikus (dinamikus) hatások folytán keletkezett porráeső kőzetrészletek az egyes nagyobb karsztos üregrendszerek között összeköttetést teremtenek s összefüggő víztömeget tárolnak az összefüggő, ehát érintkező mészkő és dolomittömegekben. Középhegységeinkben egységes karsztvízszintről csak akkor lehetne szó, ha a tároló mészkő és dolomittömegek vízszintesen és függőlegesen egységesek, helyesebben egymással közvetlenül érintkezők volnának. Általában öszszefüggő üledékgyüjtő területeken (geoszinklinálisokban) halmozódhatott csak fel a mezozoikumban olyan tömegű és kiterjedésű karbonátos üledék, mely a diagenezis folyamán mészkövekké és dolomitokká alakulva nagykiterjedésű összefüggő karsztos területek kifejlődésére adott alkalmat a későbbi geológiai korokban. Mezozoós középhegységeinkben tehát annyi karsztos területegységet különböztethetünk meg, ahány egymástól független geoszinklinálisra tagolható hazai mezozoikumunk ősföldrajzi képe. A Dunántúli középhegység, mely geológiailag a dunabalparti idősebb rögökig követhető, kétségtelenül ilyen egységes, folytonos geoszinklinálisból torlódott fel, törvegyűrt hegységgé". E hegység gyökerében, helyenkint a harmadkori üledéktartó alatt, kétségtelenül összefügg, tehát itt, bizonyos később tárgyalandó feltételekkel kialakulhat összefüggő karsztvízszint, vagy karsztvízszintek. A Dunántúli mezozoikus középhegységet a balatonparti fúrások, a Velencei hegység s a Mórágyi gránitvidék tanúsága szerint ősi (variskusi) hegységrészek választják el a másik mezozoikus hegységpásztától, a Mecsektől, Villányi hegységtől. Ebbe a ma kristályos kőzetekből,