Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése

Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetősége Budapesten 151kristályos palákból, gránitokból felépült ősi variskusi (karbonkori) térszínbe mélyült bele a két különálló és egymástól őshegységgel ma is elválasztott geoszinklinális; a két hegységpászta mezozoós kőzetei tehát nem érintkezhetnek egymással, s így nem is volna értelme a Mecsekben s a Dunántúli középhegységben összefüggő karsztvíztömeget, „egységes" karsztvízszintet keresni. A két említett hegység valóban különálló geoszinklinálisokban keletkezett rétegsorból épül fel, azt a két hegységpászta mezozoikumának eltérő fáciese is igazolja. Elég e tekintetben a mecseki germán vonatkozásokat mutató triászra, a Bakony—Gerecse, Vértes—Budai hegység típusos alpesi triaszára, a Mecseki széntelepes liaszra s a Bakony dachsteinliaszára hivatkozni. Középhegységeinkben tehát nem általánosan összefüggő „egységes" karsztvíztömeggel, hanem az ősföldrajzi viszonyok által meghatározottan elkülönült s egymással nem közlekedő független karsztvíztömegekkel kell számot vetnünk. Természetes, hogy e független, nagy karsztvizet tároló területek karsztvízszintjei is függetlenek egymástól és különbözőek, sőt a karszt kialakulása és későbbi története szerint e különböző karsztterületek természetrajza is különböző. Vízszintes értelemben tehát a nagy karsztos hegységegységek karsztvíztömegei lényegileg karbonátos kőzeteinek ősföldrajzi helyzete (geoszinklinálisok) szerint különülnek el egymástól. Ilyen értelemben középhegységeink karsztvize nem is lehet egységes, összefüggő víztömeg s nem beszélhetünk középhegységünk egységes karsztvízszintjéről. Azonos geoszinklinális üledékein belül viszont, röghegység, vagy törvegyürthegység típusú hegységekben, melyekben a vízszintes mozgások nem oly mértékűek, hogy a karbonátos mezozoós kőzetek érintkezése megszakadjon, igenis, kialakulhattak összefüggő karsztvízjáratok és az egész hegységre kiterjedő egységes karsztvízszint. Ezt a fogalmat azonban, mint látni fogjuk, nem szabad síkszerü állandó szintként elképzelni. A fővárosi vízellátással kapcsolatban csak az előbbiekben meghatározott Dunántúli középhegységi geoszinklinális karsztvizének kérdésével lehet foglalkozni, a maga különleges viszonyai és természetrajza szerint, csak ilyen értelemben vehető fel a karsztvízszint egységességének kérdése is. E nagy egységekre tagolódás mellett minden hegységcsoportnak lehetnek a maga területén belül is körülhatárolt s egymástól független katsztvíz-tömegei is. Ha a hegységet felépítő mezozoikum mészkő és dolomit rétegcsoportokra s ezeket elválasztó márgás rétegekre tagolódik, a márgarétegek vizet záró képződményként elszigetelhetik egymástól a különböző szintek mészköveinek és dolomitjainak kasztvizét. Kréta-kori mészkövekben például a mélyebb triász szintektől független karszt alakul-