Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Valtinyi László: A Szent Gellérthegy körüli források geodéziai felmérése

Dunántúl karsztvizei és a feltárás lehetősége Budapesten 149mészkő üregesebb, a víz kémiai és fizikai pusztító munkája szembetűnőbb. F. Kohlrausch észlelései (30, 31, 32) szerint 1 liter tiszta 18° C vízben 13 mg mészpát, 19 mg aragonit található. E. v. Gorup-Besanez (14) hosszabb időn át szénsavas vízben figyelte, hogy egy dolomitból melyik alkatrész oldódik könnyebben, e szerint a molekulaarány az ol5 nap u. 8 nap u. 3 hét u. dott részben: Mg C0

3 : Ca C0

3 = 1 : 1.03 1 : 1.06 1 : 1.16 azaz a dolomit sokkal kevésbbé oldódik, mint a mészkő. A. Vesterberg (70) vizsgálatai is csak megerősítik ezt: ő 0° C hőmérsékleten 1—2 órán át 1—2% ecetsavas oldatba téve Pfitsch-ből való dolomit kristályt és Arby-ból való dolomitot, eszerint a Pfitsch-ből való dolomitból 6.14% Ca O és 4.22% Mg O, az Arby-ból való dolomit kőzetből pedig 3.47% Ca O és 2.19% Mg 0 oldódott. Üregek, járatok, barlangok törések mentén fejlődtek ki. Általában az idősebb képződmények karsztosodottabbak. A Dunántúli középhegység a víztárolás szempontjából egymás mellett levő hatalmas közlekedő edényrendszerhez hasonlítható. A szárazulatokat — hatalmas szigeteket — a tenger ismételten elárasztotta, különösen a jura korban volt ez gyakori, a Mecsek hegységben 175 széntelep jelzi az ismételt változást. A jura elején széntelepek váltakoznak az ammoniteszes mészkövekkel, egyes helyeken crinoideás mészkövek, kovasavas márga, keletkeznek. A középső jura időszakban vörös gumós mészkövek, majd a felső jurában tűzköves brecciák, tithon mészkövek képződnek. A kréta tenger lerakódásai között is: széntelepek, neokom márga, neokom homokkő, caprotinás mészkő, hippurites mészkő ismerhetők fel. A föld újkorának elején a paleocénban sok helyen visszahúzódik a tenger, partmenti kavicsos üledékek, homokkövek, illetve brecciák rakódnak le. Majd a tenger újabb előrenyomulása folytán nummulit mészkövek ülepednek le, helyenként ugyanakkor széntelepek képződnek és az Alföld peremén vulkáni tevékenység észlelhető a tufa közbetelepülések és portir kavicsok alakjában. Az eocén végén, majd az oligoc'énban egyes helyeken homokkő keletkezik. Az oligocén végén a tenger még sekélyebb, főleg agyagos homok rakódik le. A miocént a tenger újabb előrenyomulása jelzi; ekkor ülepednek le a durva mészkövek, majd utóbb a tenger partján mélybesüllyedt hegységek visszamaradt rétegeiből kavicsok rakódtak le. A föld újkorának végén, az alsó pliocén (pannon) időszakban a sík területeken kisebb medencékben közel 2000 m vastag laza üledék: iszapos-, homokos-agyag rakódott le. A pannon derekán egész Dunántúl területén élénk vulkáni tevékenység volt. Ekkor ömlenek a felszínre a Balaton partjától az Alpok lábáig a bazalt lávaárak, telérek, takarók